Jó egy hősnek lenni. És valljuk be, Áron néha hösnek képzelte magát. Ezért hát néhány szokatlannál is melegebb hétköznapos budapesti reggelén így, szabályosabban szinte blazírtan állt a zsúfolt, csilingelő villamoson.

It's good to be a hero. And let's admit it, sometimes Áron imagined himself as a hero. So on a particularly warm weekday morning in Budapest, he stood on the crowded, jingling tram almost nonchalantly.

Júlia, az, aki mindig ellopja gondolatait, ott volt. Szokatlan volt, hogy egyszerre, azon a villamoson találkoznak. Varázslatos volt az arca abban a felkelő nap fényében.

Júlia, the one who always stole his thoughts, was there. It was unusual for them to meet on the same tram. Her face was enchanting in the light of the rising sun.

A lármában és a tömött utazókban úgy tűnt, mintha a valóság lassulna. És Áron jól tudta, hogy bármikor, bárhol, mondania kell valamit. Az igazságot.

In the noise and crowdedness of the passengers, it seemed as if reality was slowing down. And Áron knew well that he had to say something, anytime, anywhere. The truth.

Nyögvenyelősen megszólal. "Szeretlek", mondta hangosan, hiszen a sui generis zsibongás miatt így kellett. De Júlia helyett, odaút Istvánhoz szólt, aki váratlanul mellé toppantott.

He hesitated and spoke with effort. "I love you," he said aloud, because of the sui generis buzz around him. But instead of Júlia, he spoke to István, who unexpectedly stepped next to him.

Áron ledermedt. Nem igazán akarta István tudtára adni a szerelmét. A villamoson uralkodó feszültség arra várta, hogy kitörjön a nevetés, de egyetlen ember sem mozdult. Csak Áron érezte a vörös arcát, mint a reggeli napsütés.

Áron froze. He didn't really want to confess his love to István. The tension on the tram was waiting for laughter to erupt, but no one moved. Only Áron felt his face turn red, like the morning sunlight.

István okkal zavartan vonta fel a szemöldökét, de hősünk szellemes gyorsasággal kihozta magát a kínos helyzetből. "Bakker, te is nagyon jó srác vagy, de a budapesti sétákra gondoltam, barátom" - javította ki az eredeti mondanivalóját.

István raised his eyebrow, confused, but our hero quickly came up with a witty response to get out of the awkward situation. "Damn, you're a really cool guy too, but I meant the walks in Budapest, my friend," he corrected his original statement.

A villamos csilingelője eltompította a feszültséget, és Áron a kínos pillanattal megelégedve és már örülve jelentette be az állomást. "Ez a megálló az enyém." Artikuláltan szólt, és a tömeg felbomlott, hogy utat adjanak neki a kijárathoz. Júlia is mosolyogva intett neki, amint átnyúlt Istvánon és másokon.

The jingling of the tram dulled the tension, and Áron, satisfied with the awkward moment, announced the station. "This stop is mine." He articulated and the crowd dispersed to make way for him towards the exit. Júlia also smiled and waved at him, reaching over István and others.

Amikor a guruló villamos eltűnt a látóteréből, Áron mosolyogva borzolta meg a haját a kezével. Bizony, hősök is hibáznak. De a meglepett arcokat látva a mai napon, tudta, hogyan éli túl a legkellemetlenebb pillanatokat rá jellemző humorral és személyiséggel.

As the rolling tram disappeared from his sight, Áron playfully ruffled his hair with his hand. Indeed, heroes make mistakes. But seeing the surprised faces today, he knew how to survive the most uncomfortable moments with his characteristic humor and personality.

"Ez se volt olyan rossz", mondta Áron nevetve és minden kínosság ellenére boldogan indult tovább az útján. Tudta, momlantra jutott, hogy még több esélye legyen beszélni Júliával. És ebben az egyszerűségben találta meg a napjának értelmét. Így indult tovább, egy lépést tett előre, és ki tudja, talán egy nappal közelebb került, hogy kimondja: "Szeretlek, Júlia".

"That wasn't so bad," Áron said, laughing, and despite all the awkwardness, he happily continued on his way. He knew that in moments like this, he found the meaning of his day. So he moved forward, took a step, and who knows, maybe he got one day closer to saying, "I love you, Júlia."