Budapesten, a Duna partján, egy kis kávézó nézte a hajnalban felfedező város ébredését.

In Budapest, on the banks of the Danube, a small café observed the awakening of the city in the early hours.

Bence, a barista, egy precíz kávéfőző művész, épp szítta aromaforradalmait a kávégép karjából.

Bence, the barista, a meticulous coffee brewing artist, was drawing out the aroma revolution from the arms of the coffee machine.

Gergő belépett, láthatóan gondterhelt.

Gergő entered, visibly burdened.

Szemöldökei szorosan összevontak, de Zsófia mégis meglátott benne valami bájost.

His eyebrows furrowed, but Zsófia still noticed something charming about him.

Zsófia, a kávézó törzsvendége, a sarokban telepedett le, könyvével és cappuccinojával.

Zsófia, a regular customer at the café, settled in the corner with her book and cappuccino.

Minden reggel ott ült, figyelve a világ lüktetését.

Every morning, she sat there, observing the pulse of the world.

Gergő közeledett a pult felé, és egy kávét rendelt.

Gergő approached the counter and ordered a coffee.

"Azt kettő tejjel és cukorral, kérlek," mondta Gergő, és egy kártyát nyújtott Bencének.

"I'll have that with two sugars and milk, please," Gergő said, handing a card to Bence.

Bence, aki minden részletre odafigyelt, gyorsan észrevette, hogy valami nem stimmel.

Bence, who paid attention to every detail, quickly noticed that something was off.

Pénztárgépe nem fogadta el a kártyát.

His cash register did not accept the card.

Megfordította, és mosolyt rejtett el a szakállában.

He turned it over and hid a smile in his beard.

"Gergő, ez egy könyvtári kártya," közölte, de nem tudott komolyan maradni.

"Gergő, this is a library card," he informed, but couldn't stay serious.

Elnevette magát, és Zsófia is felfigyelt erre.

He burst into laughter, and Zsófia also took notice.

Zsófia kikukucskált könyve mögül, és látták Gergő zavarodottságát, aki a pénztárca helyett a könyvtári kártyájával próbálkozott.

Zsófia peeked out from behind her book and they saw Gergő's embarrassment as he tried to use his library card instead of his wallet.

Ő is elnevette magát, és Gergő gyorsan szeretett volna valami rést keresni a földön, hogy abban tűnjön el.

She laughed too, and Gergő quickly wished to find a hole in the ground to disappear into.

De hiába a kínos helyzet, Zsófia odament hozzá, és megvásárolta neki a kávét, miközben tréfálkozva megkérdezte, "Talán Frappuccinot szeretnél inkább, ugye?

But despite the awkward situation, Zsófia approached him and bought him the coffee, jokingly asking, "Maybe you'd prefer a Frappuccino instead, right?"

"Gergő vörösödő arccal, de mosolyogva köszönte meg a segítséget.

With a reddening face but smiling, Gergő thanked her for the help.

Ez a végül kellemetlen, de mégis vicces esemény, egy új ismeretség kezdetét jelentette a három számára.

This ultimately uncomfortable but still funny event marked the beginning of a new acquaintance for the three of them.

A kávézóból kilépve, Gergő és Zsófia elnevettek magukon, és beszélgetni kezdtek.

As they stepped out of the café, Gergő and Zsófia laughed at themselves and started chatting.

A novella így felöleli az élet kisebb pillanatait, amelyek, bármilyen kis jelentéktelennek tűnhetnek, mégis meghatározóak lehetnek.

This short story encompasses the smaller moments in life that, even though they may seem insignificant, can be defining.

Az összefüggő események, a néhány karakter és a tájékoztató leírások mind-mind hozzájárulnak a történet élénk érzetének kialakításához.

The interconnected events, the few characters, and the descriptive passages all contribute to creating a vivid sense of the story.