Budapesten jártunk. Gábor és Zsófia, akik éppen csak barátok és együtt lógtak. A Nap május vége felé tartó útján volt, így a napfény már nagyon kellemes volt. Lábuk alatt a város kockakövei recsegtek, a folyó partja pedig hívogatóan csillogott. A hétvégi vásárok zsongása, a street food árusok kiáltozása és a város zenei fesztiváljának hangulata köszöntötte őket.

We were in Budapest. Gábor and Zsófia, who were just friends hanging out together. The sun was on its way towards the end of May, so the sunshine was already very pleasant. The cobblestones of the city crackled beneath their feet, and the river bank shimmered invitingly. They were greeted by the buzz of weekend markets, the shouts of street food vendors, and the atmosphere of the city's music festival.

Nehéz volt ellenállni ennek a frissességnek és illatnak, ezért Gábor döntött; étel és ital után néz. Zsófia gyanakodva nézett rá, de hagyta, hogy Gábor cselekedjen. A szószos pultnál, amitől a terület levegője megfeketedett az intenzív chiliszagtól, Gábor megállt.

It was difficult to resist this freshness and aroma, so Gábor decided to look for food and drink. Zsófia looked at him suspiciously, but allowed Gábor to take action. At the sauce counter, where the air in the area turned black from the intense smell of chili, Gábor stopped.

Zsófia tudta, hogy Gábor rendelését megbánja majd. Feltűnt neki a csípőspaprika szósz, de Gábort hagyta, hogy hozza meg a saját döntéseit. Látta a pincér arcán semmi szánalmat, amikor Gábor befizette a szószost.

Zsófia knew Gábor would regret his order. She noticed the spicy pepper sauce, but let Gábor make his own decisions. She saw no sympathy on the waiter's face when Gábor paid for the sauce.

Az első villa falatnál Gábor tudta, hogy hiba volt. A szósszal megágyazott étel ajkát és száját lángra lobbantotta. A szeme könnybe lábadt, de folytatta. Zsófia végignézte ezt, ahogy arca egyre csak vörösödik. Gábor ereje a szellemében volt.

With the first bite, Gábor knew it was a mistake. The sauce-laden food set his lips and mouth on fire. Tears welled up in his eyes, but he continued. Zsófia watched as his face turned redder and redder. Gábor's strength came from within his spirit.

Küzdött, harcolt az étele ellen, mintha azt akarná bizonyítani, hogy meg tudja csinálni. Azonban végül szószos hősünk fejét hajtotta, amikor beteljesedett a végzete. Hirtelen felkelt és a boltban kereste a vizes üvegeket.

He struggled, fought against the food, as if wanting to prove that he could do it. But eventually, our saucy hero bowed his head when his fate was sealed. He suddenly stood up and searched for water bottles in the store.

Zsófia mosolyogva nézte, miközben Gábor futkározott. Végül az esemény után otthonról békésen hazatértek. Zsófia és Gábor már mindkettő győztesnek érezte magát. Zsófia mert meghagyni Gábort, hogy megbánja döntését, és Gábor mert egy szósszal szembeszállni.

Zsófia smiled as she watched Gábor scurry around. Eventually, they peacefully returned home after the event. Zsófia and Gábor both felt like winners. Zsófia dared to let Gábor regret his decision, and Gábor dared to confront the sauce.

Ez a nap mindannyiuk számára maradandó emlék maradt. A jól töltött nap, a kiállt harc, a lángra gyúlt száj. Mindemellett a köztük lévő harmonikus barátság is erősebbé vált, mintha valami különös módon összekötötte volna őket, ezen a gyönyörű napos napon, Budapesten. A városban, ahol bármi megtörténhetett.

This day remained a lasting memory for both of them. The well-spent day, the fought battle, the mouth on fire. In addition to all this, the harmonious friendship between them also grew stronger, as if something in a peculiar way had connected them on this beautiful sunny day in Budapest. A city where anything could happen.