Budapesten találkoztak.

They met in Budapest.

János, a hosszú, barna hajú fiatalember, aki szeretett élvezetes ételeket enni, és Ágnes, a rövid hajú, kék szemű, nevetős lány, aki imádott főzni.

János, the tall, brown-haired young man who loved to eat enjoyable food, and Ágnes, the short-haired, blue-eyed, laughing girl who loved to cook.

Egy reggelen, az Andrássy úton sétálva, beült egy hagyományos étterembe, hogy megebédeljen.

One morning, while walking on Andrássy Avenue, they decided to have lunch in a traditional restaurant.

János megkérdezte a pincért: "Milyen ételek vannak?

János asked the waiter, "What dishes do you have?"

" A pincér a gulyást javasolta.

The waiter suggested the goulash.

De János, aki nem beszélt jól magyarul, elnézte a menüt és tévedésből bárányagylevest rendelt.

But János, who didn't speak Hungarian well, glanced at the menu and mistakenly ordered lamb soup.

Mikor kihozták a levest, János meglepetten nézte a tányérját.

When the soup was brought out, János looked at his plate in surprise.

Lehajolt és megérezte az aromáját, majd megkóstolta.

He leaned down and smelled its aroma, then tasted it.

Árnyalatokkal pirult az arcán, miközben titokban összeszorította száját.

Shades of red appeared on his face as he secretly clenched his mouth.

Ágnes, aki éppen a szomszédos asztalnál ült, figyelte a jelenetet és nem tudta visszatartani a mosolyát.

Ágnes, who was sitting at the neighboring table, watched the scene and couldn't hold back her smile.

Amikor János a levest ivott, Ágnes halkan nevetett.

As János drank the soup, Ágnes chuckled softly.

János elfordult Ágnestől, s elhatározott célzással felemelte a leveskanalát, de az arca újra elvörösödött.

János turned away from Ágnes and determinedly lifted the spoon, but his face reddened again.

Tudta, hogy küzdenie kell, de feladta, a leves megmaradt a tányérban.

He knew he had to fight, but he gave up, leaving the soup on the plate.

Végül beismerte Ágnesnek: "Rendeltem a gulyást, de véletlenül agylevest hoztak.

Finally, János admitted to Ágnes, "I ordered goulash, but they accidentally brought me brain soup."

" Ágnes a nevetéstől könnyes szemmel nézett rá: "Tudom, figyeltem.

Ágnes looked at him with teary eyes from laughter, saying, "I know, I watched.

Mindent megtettem, hogy visszatartsam a nevetést.

I did everything to hold back my laughter."

"Mosolyogva találkozott a tekintetük és együtt nevettek a félreértésen.

They met each other's gaze with a smile and laughed together at the misunderstanding.

Jánosnak megmaradt a lecke.

János learned his lesson.

Mindig nézze meg a menüt, mielőtt rendelne.

Always check the menu before ordering.

Volt egy kis kínos pillanata, de Ágnesben talált egy barátot, aki felvidította a napját.

He had a slightly embarrassing moment, but he found a friend in Ágnes who brightened his day.

A történet végén sétáltak az Andrássy úton, tervezve a következő étkezést, mindenféle leves nélkül.

At the end of the story, they walked on Andrássy Avenue, planning their next meal without any kind of soup.