Azt mondják, hogy Budapest szíve a szobrai.

They say that the heart of Budapest is its statues.

Egy különösen nagy népszerűségnek örvendő pedig a híres László szobra, melynek földtől az égig érő alakja örök őrizetbe veszi a város hajtást és dübörgős, folklór zenéjét.

One that enjoys particularly big popularity is the famous statue of László, whose figure, reaching from the ground to the sky, permanently safeguards the city's hustle and bustle and its lively, folkloric music.

Ádám megigézve bámult a szobor úgymond élő tekintetével, mely a hűvös napsütésben ott csillogott a Városháza parkban.

Adam was mesmerized, staring at the statue with what one could call its living gaze, which sparkled in the cool sunshine in Városháza Park.

Kezében szorongatott egy hosszúkás, prizma alakú dobozt.

In his hands, he held a long, prism-shaped box.

Marhahús salátával töltött szendvicsekkel, egyenesen a Régi Bábeli csemegeboltból.

Inside were sandwiches filled with beef salad, straight from the Old Babel Delicatessen.

Ezzel a nehéz dobozzal a kezében - és szembenézve a félelemmel -, a fiú készült valami olyasmire, mint amit még életében sosem csinált.

With this heavy box in his hands, and facing his fears, the boy was preparing to do something he had never done before in his life.

'A Bábeli szendvicseket mindenki szereti.', Gondolta Ádám önbizalommal telve.

"Everyone loves Babel's sandwiches," Adam thought, brimming with self-confidence.

Viszont a lánnyal, aki átellenében ült a padon, már nem volt olyan biztos a dolgában.

However, he wasn't so sure about the girl sitting across from him on the bench.

Még aznap reggel jelezte Zsófiának, hogy szeretne vele találkozni ebédre, egy közösen megegyezett helyen.

That morning, he had asked Zsófia if she would like to meet him for lunch at a mutually agreed-upon place.

Annyira akarta tetszeni a lánynak, annyira, hogy képes volt kockáztatni még a saját nyugalmát is.

Adam wanted to impress the girl so badly that he was willing to risk even his own peace of mind.

Ahogy a szabad térbe kiállt, kezeiben a szendvicsekkel, a doboz nem volt az egyetlen dolog, ami kicsúszott a markából.

As he stepped into the open space, holding the sandwiches in his hands, the box wasn't the only thing that slipped from his grasp.

Ádám, kezében a dobozzal, kicsit túl erősen mozdult meg, és véletlenül belelökte a hátát a monumentális szobor felé.

Adam, with the box in his hands, moved a bit too forcefully and accidentally bumped into the back of the monumental statue.

Nagy pukkasztással és egy ijesztő koppanással a szobor végül lehullott talapzatra, és a törmelékek minden irányba szóródtak a terepen.

With a loud crash and a frightening thud, the statue finally fell onto its pedestal, and the debris scattered in all directions.

Zsófia egyszerre meglepődött és kitört a nevetésből.

Zsófia was surprised and burst into laughter at the same time.

'Ez a legfurcsább dolog, amit valaha láttam' - mondta a nevetés közepette.

"This is the strangest thing I've ever seen," she said amidst her laughter.

'Az vagy a legbátrabb ember, akit valaha ismertem, vagy a legügyetlenebb' - tette hozzá.

"You are either the bravest person I've ever met, or the clumsiest," she added.

Ádám, arcán a rémült kifejezéssel, visszanevetett a lányra.

Adam, with a terrified expression on his face, laughed back at the girl.

'Valahol a közepén talán' - felelte.

"Maybe somewhere in the middle," he replied.

Megragadta a pillanatot, lépett Zsófia felé - még mindig ragaszkodva a borítás tamadó taplóbb, de őszintébb képéhez.

Seizing the moment, he approached Zsófia, still clinging to his initial clumsy but more sincere image.

'De legalább most már emlékezni fogsz rám, ugye?' – tette hozzá.

"But at least now you will remember me, right?" he added.

Ültek ott a parkban a leesett szobor törmelékében, Ádám az ölbeli szétroncsolt szendvicsekkel.

They sat in the park amid the rubble of the fallen statue, with Adam holding the shredded sandwiches in his lap.

Nevettek, és ették a szendvicseiket, a szobor és a város emlékét kitörölve az emlékezetükből.

They laughed and ate their sandwiches, erasing the memory of the statue and the city from their minds.

A nap meleg volt, a szobor hideg, és a szendvicsek finomak.

The sun was warm, the statue was cold, and the sandwiches were delicious.

Nézték egymást, és felfedezték, hogy a bátorság vagy az ügyetlenség véletlen pillanatban megismerkedhet a szépséggel.

They looked at each other and discovered that bravery or clumsiness can unexpectedly intersect with beauty.

A sztori így ért véget.

That's how the story ended.

Ádám és Zsófia egész délután összebújva ültek a parkban, a lehető legjobban élvezték a pillanatot annak minden apró részletével.

Adam and Zsófia spent the entire afternoon cuddling in the park, savoring every little detail of the moment as much as possible.

A szobor talán örökre megsemmisült, de Ádám szívében egy új érzés született, valami, ami talán sokkal káprázatosabb, mint a legfényesebb diadal a város történetében.

The statue may have been destroyed forever, but in Adam's heart, a new feeling was born, something that might be even more dazzling than the city's greatest triumphs in history.