Budapest, a fények városa.

Budapest, the city of lights.

Megtörtént egy családi összejövetel.

A family gathering took place.

Attila, Csilla és Zsolt a nappaliban gyűltek össze, ahol a húguk, Éva, kompaktdiscre előkapta a néptánc zenét.

Attila, Csilla, and Zsolt gathered in the living room, where their sister, Éva, pulled out a compact disc with folk dance music.

A zene szívükbe lopódzott - a tradicionális csárdás dallamok, amelyek föl-le szöktették érzéseiket.

The music sneaked into their hearts - the traditional csárdás melodies that would make their emotions jump up and down.

Attila és Csilla előtt a táncparkett, ahol pörögtek, forogtak egymás közt, mintha gyertya széllel játszadozna.

In front of Attila and Csilla was the dance floor, where they spun and twirled around each other, as if playing with candlelight.

Zsolt, a legidősebb bátya, épp keresett magának partnert.

Zsolt, the oldest brother, was looking for a partner.

A zene sodorta őket egyre gyorsabban és gyorsabban.

The music carried them faster and faster.

Attila és Csilla arca fölragyogott az eufóriától, de Zsolt arca közel volt a kihívásé.

Attila and Csilla's faces lit up with euphoria, but Zsolt's face was filled with determination.

Sürgős volt számára megtanulni ezt a hirtelen néptáncot.

It was urgent for him to learn this spontaneous folk dance.

Zsolt végre meglelte a partnerét.

Zsolt finally found his partner.

Úgy táncolt, mintha az élete múlna rajta - de az ügyetlensége szemmel látható lett a többiek számára.

He danced as if his life depended on it - but his clumsiness was evident to everyone.

Minden lépésnél rálépett a partnere lábujjára.

With every step, he would step on his partner's toes.

"Nem gond," mosolyodott el a partnere, "Van még idő, hogy megtanuld.

"No worries," his partner smiled, "There's still time for you to learn."

"De nem lassult le.

But he didn't slow down.

Még gyorsabban és féktelenebben próbálta a lépéseket, de csak még többször találta meg a partnerének lábujját.

He tried the steps even faster and more recklessly, but he kept hitting his partner's toes over and over again.

Egy ponton az arca fehér lett, a keze a levegőben meredt meg, mintha elkapták volna mint amikor a bakfis az első csókot próbálja csípni.

At one point, his face turned pale, his hand froze in the air as if caught in the act, like an adolescent trying to steal their first kiss.

Elveszítette egyensúlyát, az emberek pedig egymás után kezdtek elesni a teremben.

He lost his balance, and people started falling one after another in the room.

Az emberek nevetni kezdtek, a zene elhalt.

People started laughing, the music faded.

Csilla, Attila és még Zsolt is nevetett.

Csilla, Attila, and even Zsolt laughed.

A sérelme ellenére Zsolt partnerének is mosoly ült ki az arcára.

Despite his injuries, Zsolt's partner also had a smile on her face.

Aztán Zsolt felállt, diadalmas mosollyal az arcán.

Then Zsolt stood up, with a triumphant smile.

"Biztos, hogy nem volt a legjobb tánc, amit valaha láttatok," mondta, "De biztos volt benne valami szórakoztató, igaz?

"It might not have been the best dance you have ever seen," he said, "but there was definitely something entertaining about it, right?"

"A család nevetett, és Zsolt hevesen bólintott.

The family laughed, and Zsolt nodded vigorously.

A nap megbolondult pillanatai, mint ezek, voltak a családi összejövetelek igazi pillanatai.

These crazy moments, like this one, were the true moments of family gatherings.

Az események zárták a napot, és Attila, Csilla és Zsolt csendben hagyták a helyiséget, emlékekkel és történetekkel a szívükben.

The events concluded the day, and Attila, Csilla, and Zsolt quietly left the room with memories and stories in their hearts.

Így Budapestben is eljött az este.

This way, evening arrived even in Budapest.

A város folytatta a saját gyors tempóját, de ott volt az a bizonyos kis nappali, ahol egy család még mindig mosolygott.

The city continued its fast pace, but there was that little living room where a family still smiled.

Ahol a kellemetlen ügyetlen táncbolond saját magát tette a középpontba, és az egész család nevetett.

Where the awkward and clumsy dancing fool had become the center of attention, and the whole family laughed.

Mert Zsoltnak voltaképp igaza volt.

Because Zsolt was right, after all.

Minden táncnak lehet valami szórakoztató a végén.

Every dance can be entertaining in the end.