Budapest, a Dunára tekintő város. E zenélő lágy hullámok között alakul ki történetünk Gáborral, a főhősünkkel, aki a belvárosi zsúfoltságban találta magát.

Budapest, a city overlooking the Danube. Our story unfolds with Gábor, our protagonist, amidst the bustling crowds of downtown.

Gábor várakozik, az egész testét friss szellő simogatja, a Vörösmarty téren. Hosszú sorok kanyarognak a láthatáron, csúcsponton az idősebb korosztály nyüzsögve, sürögve használja a nyüzsgő pesti belvárost. Gábor vár. Nem egy barátra, hivatalos ügyre sem, csak az időt üti. S a sorban állva, szórakoztatta magát egy kihívással: ki tudná-e hangosan, pontosan kimondani a "csülök pörkölt"' szavakat.

Gábor waits, his whole body being caressed by the fresh breeze, at Vörösmarty Square. Long lines meander on the horizon, reaching their peak as the older generation swarms and bustles through the vibrant city center of Pest. Gábor waits. Not for a friend or official business, just passing the time. And while standing in line, he amuses himself with a challenge: could he pronounce the words "csülök pörkölt" out loud and precisely.

Gábor tud magyarul, aztán még van pár nyelve a hátizsákjában. De valahogy ez a két szó, "csülök pörkölt", mindig furcsán felbukkant az ajkain. Az első szó, "csülök", jól érezte a nyelvével tapogatva furcsa tükörszóvá véve hirtelen a hangjánkon. A második, "pörkölt", az meg szinte tilosúthoz vezetett. Nem a jelentése csapott meg, hanem a kiejtése. A hangok megszólaltatása lenyűgözte őt.

Gábor knows Hungarian, and he has a few other languages in his backpack as well. But somehow, these two words, "csülök pörkölt," always appeared strangely on his lips. The first word, "csülök," he felt it with his tongue, taking on the sound of a peculiar mirror image on our voices. The second, "pörkölt," led to almost a forbidden path. It wasn't the meaning that struck him, but the pronunciation. The articulation of sounds fascinated him.

Most a sorban állva, úgy döntött, ad egy esélyt magának. Tekintetével egy turista csoportot nézve mondókába kezdett. Először halkan, majd egyre hangosabban fogalmazva: "csülök pörkölt, csühköh pöhköhlt". Az emberek mosolyogni kezdtek. "Csülök pürkölt, csüllök pörkölt" próbálkozásai egyre nagyobb derültséget csaptak.

Now, standing in line, he decided to give himself a chance. Looking at a group of tourists, he began reciting a rhyme. First quietly, and then increasingly louder: "csülök pörkölt, csühköh pöhköhlt." People started to smile. His attempts at pronouncing "csülök pürkölt, csüllök pörkölt" caused even greater amusement.

Amint közeledett a sora, egy idős bácsi a kezével rámutatott majd hangosan elnevette magát. Kíváncsi volt, szélesen mosolyogva megkérdezte a fiút, "Fiatalember, mi a hóbortja a csülök pörkölttel?!". Gábor csak pislogott, majd végül zavarban nevetett. Két szó hát így sok örömet okozott, bár lehet, hogy nem a legmegfelelőbb kiejtéssel.

As his turn approached, an elderly gentleman pointed at him with his hand and burst out laughing. Curious, he asked the boy with a broad smile, "Young man, what's your obsession with csülök pörkölt?!" Gábor just blinked, then finally laughed shyly. These two words had brought so much joy, even though perhaps not pronounced correctly.

A bácsi, aki már az élet sok csínját-bínját ismervén mosolyogva továbbadta a tudását: "Fiam, csülök… és most figyelj…. pörkölt." Gábor figyelt, majd próbálkozott. Egy remek alkalom volt tanulni, és még derűt is csempészni az emberek szívükbe. A téren a nevetés csendült fel, amihez mindenki örömmel csatlakozott.

The gentleman, having seen much of life's tricks and troubles, smiled as he shared his knowledge: "Son, csülök... and now listen... pörkölt." Gábor listened and tried. It was a great opportunity to learn and bring some joy into people's hearts. Laughter echoed in the square, with everyone gladly joining in.

Az idő telik, a sor rövidül és Gábor elballagott. A bácsi még utána kiáltott: "Ne felejtsd el fiam, csülök pörkölt!" Az emberek nevetgéltek, Gábor szívből derült nevetéssel felnevetett, Budapest pedig kedvesen rámosolygott. Az a nap tükröződött a Duna habjaiban, ahol Gábor a magyar csülök pörkölt szavak varázslatával betűzte a várost.

Time passes, the line shortens, and Gábor walked away. The gentleman called after him, "Don't forget, son, csülök pörkölt!" People chuckled, and Gábor laughed heartily, as Budapest smiled kindly. That day reflected in the waves of the Danube, where Gábor spelled out the magic of Hungarian csülök pörkölt throughout the city.

Így Gábor, aki a nyelvét kötötte, mulatsága lett a városnak. Nem azért, mert valami különös dolgot tett, hanem mert derűt csalt bele egy egyszerű szituációba: a csülök pörkölt talányába.

Thus, Gábor, who was tongue-tied, became the city's amusement. Not because he did something extraordinary, but because he brought joy into a simple situation: the mystery of csülök pörkölt.

Az a nap is véget ért, a Nap lassan alámerült a város színeiben. Gábor, mintha valamit szerezett volna, büszkén, de mégis szerényen folytatta az útját. Még a vörösre festett utolsó sugarakhoz is szólt, egyszerű szavakkal, halkan, de pontosan: "csülök pörkölt".

The day came to an end, the sun slowly dipped into the colors of the city. Gábor, as if he had gained something, continued his journey proudly, yet humbly. Even to the last rays painted red, he whispered simple but precise words: "csülök pörkölt."