Budapesten járunk, a Duna két partja között, ahol a város forrósága semmi sem ahhoz képest, mint ami most történik Istvánnal, egy helyi magyar fickóval, a Városháza téri házias étteremben.

We are in Budapest, between the two sides of the Danube, where the heat of the city is nothing compared to what is happening to István, a local Hungarian guy, at the Hausmann-style restaurant on Városháza Square.

István a barátaival, Ágnessel és Gáborral éppen a hagyományos magyar ételeket kóstolgatja.

István is tasting traditional Hungarian food with his friends Ágnes and Gábor.

Jóízűen eszegetik a gulyást, a lángost és a töltött káposztát.

They are enjoying the hearty goulash, langos, and stuffed cabbage.

A felhőtlen nevetgélésük azonban hirtelen megszakad, amikor István megérkezik a következő fogása: egy tányér csípős paprika.

However, their carefree laughter suddenly stops when István's next dish arrives: a plate of spicy peppers.

"Istenem, ez csípős!

"Oh my God, this is spicy!"

" kiált fel István, a szája tűzben ég.

István exclaims, his mouth on fire.

Szegény fickó azt hitte, a kellemes paprikát rendelt, és most ott ül, minden csepp izzadságot kiprésel a csípős paprikától.

Poor guy thought he ordered pleasant peppers, and now he sits there, sweating drops from the spicy pepper.

Ágnes és Gábor mulatságosan nézi, ahogy István próbál megbirkózni a csípős érzéssel.

Ágnes and Gábor amusingly watch as István tries to cope with the spicy sensation.

A szemei könnyeznek, az arca piros, mint a paprika, amit megkóstolt.

His eyes are watering, his face is as red as the pepper he tasted.

A kellős közepén a nyár, az étterem megtelt emberekkel, és István ott ül, mintha a tűzön ülne.

In the midst of summer, the restaurant is packed with people, and István sits there as if sitting on fire.

Első gondolatként szeretné letusolni az arcát vízzel, de tudja, hogy a víz csak fokozza a csípősséget.

As his initial thought, he would like to splash his face with water, but he knows that water only intensifies the spiciness.

Hirtelen felugrik, és rohan a szomszédos boltba, hogy tejet vegyen, amit aztán kétségbeesetten kortyolgat.

He suddenly jumps up and rushes to the nearby store to buy milk, which he desperately sips.

A többiek pedig csak röhögnek rajta, de aztán segítenek neki, és adnak neki joghurtot, amitől István megnyugszik.

The others just laugh at him, but then they help him and give him yogurt, which calms István down.

A többiek még évekken keresztül mesélgetnek erről a napról, amikor István parádézott a csípős paprikájával.

For years to come, the others will tell stories about that day when István paraded with his spicy pepper.

Azóta István csak sós kenyérrel eszi a paprikáit, és mindig óvatos, amikor ételt rendel.

Since then, István only eats his peppers with bread and is always cautious when ordering food.

De közben megértette, hogy nem számít, ha néha megégeti a száját, mert az igazi ízletes ételek sokszor a legcsípősebbek.

But in the meantime, he understood that it doesn't matter if he occasionally burns his mouth because the most delicious foods are often the spiciest.

Ahogy a régi magyar mondás is tartja, "a jó ételhez kell némi csípősség.

As the old Hungarian saying goes, "a good meal requires a little spiciness."

"És még fontosabb, megtudta, hogy barátainak köszönhet, rájött, hogy a legfontosabb dolog, hogy nevethessenek az élet apró bénázásain.

And more importantly, he realized that thanks to his friends, he learned that the most important thing is to laugh at life's little mishaps.

Szóval, ha legközelebb csípős paprikát rendelsz, ne feledd, hogy a barátaid ott lesznek, hogy felne

So, if you order spicy peppers next time, don't forget that your friends will be there to laugh with you.