A történet a Margit-szigeten kezdődik, ahol István már izgatottan várakozott. Katalin pedig pont ott jött, ahol István várt rá.

The story begins on Margaret Island, where István was already excitedly waiting. And Katalin happened to come right where István was waiting for her.

István egy elszenvedett férfi volt. Sokat tapasztalt a világban, de egy dolog hiányzott a boldogságából: a szerelem. Most pedig itt volt Katalin, a fantasy könyvek szerelmese. István tudta, hogy Katalin nagyra értékeli a kultúrát és a nyelvet, ezért elhatározta, hogy a figyelmébe kerül, magyarul fog beszélni.

István was a suffering man. He had experienced a lot in the world, but one thing was missing from his happiness: love. And now here was Katalin, a fan of fantasy books. István knew that Katalin valued culture and language, so he decided that in order to catch her attention, he would speak Hungarian.

A Margit-szigeten volt egy pad, ahol István mindig túl sokáig ült. A pad közel volt a hídnak, ahol az utazók átkelnek a szigetre. István kedvelte ezt a helyet, mivel leshetett innetről és órákat eltöltött azzal, hogy várt Katalinra.

On Margaret Island, there was a bench where István always sat for too long. The bench was close to the bridge where travelers crossed to the island. István liked this spot because he could watch from there and spent hours waiting for Katalin.

"Nem érkezett meg még?" - gondolta magában-, és felnézett a felhőkre. Ekkor meglátta Katalint, aki gyorsan futott felé. Ahogy Istvánban az izgalom nőtt, megpróbálta összeszedni a gondolatait és azt a pár magyar szót, amit tudott.

"She hasn't arrived yet?" he thought to himself, looking up at the clouds. Then he saw Katalin, who was running towards him quickly. As István's excitement grew, he tried to gather his thoughts and the few Hungarian words he knew.

Katalin mosollyal az arcán bukkant fel, és fáradtan leült István mellé a padra. Aztán ránézett.

Katalin appeared with a smile on her face, and tiredly sat down next to István on the bench. Then she looked at him.

"Hol van a legközelebbi park?" - kérdezte István magyarul, de egy kis hibával.

"Where is the nearest pig?" István asked in Hungarian, but with a small mistake.

Hirtelen Katalin mosolya elveszett, és az arcán megjelent a zavar. "Disznó? Miért érdekel a disznó?"

Suddenly, Katalin's smile disappeared, and confusion appeared on her face. "Pig? Why are you interested in a pig?"

Az arca elpirult, István belenézett a szemébe, és rájött, rosszul beszélt. Érezte, hogy megbántotta, és azonnal elnézést kért.

His face blushed, and István looked into her eyes and realized he spoke incorrectly. He could sense that he had hurt her, and immediately apologized.

"Bocsánat, azt akartam mondani park, nem disznó." - mondta István gyorsan, és bár a szemében látszott a szomorúság, mosolygott. Katalin elnevette magát, és megkönnyebbülten bocsánatot kért.

"Sorry, I meant to say park, not pig," István quickly said, and although sadness appeared in his eyes, he smiled. Katalin burst into laughter and apologized in relief.

A történet így ért véget: István bár tévedett, de meglepte Katalint azzal, hogy mennyire igyekezett beszélni a nyelven. Nem számít, hogy milyen hibát vétett, a fontos az volt, hogy megpróbálta, és ez lenyűgözte Katalint. A történet központi konfliktusának megoldásának köszönhetően boldogan sétáltak tovább a Margit-szigeten, kéz a kézben.

And so, the story ended: István made a mistake, but he surprised Katalin with how much effort he put into speaking the language. It didn't matter what mistake he made, what mattered was that he tried, and that impressed Katalin. Thanks to the resolution of the central conflict in the story, they happily continued to walk hand in hand on Margaret Island.