Budapest, a város, ahol a Duna ringatja palotákat és a híd fogja össze a hegyet a lapálykal. A Lánchíd pedig nem egy egyszerű híd. Nem csak az országot, de a szíveket, a gondolatokat is összeköti.

Budapest, the city where the Danube cradles palaces and the bridge connects the hills to the plain. And the Chain Bridge is not just any ordinary bridge. It connects not only the country, but also hearts and thoughts.

Árpád, Orsolya és Gergő, hárman is mindig a híd melletti parkban találkoztak; a szabad, nyüzsgő város szívében. És most is itt voltak, a hidat szemlélve. A varázslatos este csak még szebbé tette Budapestet.

Árpád, Orsolya, and Gergő always met in the park next to the bridge; the heart of the vibrant, bustling city. And they were here now, contemplating the bridge. The magical evening made Budapest even more beautiful.

Árpád seperc alatt anyagilag és kulturálisan is felértékelte a helyszínt szelfijének háttérképként-funkciójával. Mobiljával a magasba nyúlt,ezzel összpontositva minden energiáját a végső kép elkészítéséhez. Csakhogy nem számolt a csúszós kövekkel és a Duna közelségével. Nem is érezte talpa alatt a követ, csak a hirtelen hideget. Egy pillanatra ott lebegett a levegőben, majd a tó vize elnyelte.

In just a moment, Árpád elevated the location both financially and culturally, using it as the background for his selfie. He reached up with his phone, focusing all his energy on capturing the perfect shot. Little did he realize the slippery stones and the proximity of the Danube. He didn't even feel the ground beneath his feet, just the sudden cold. For a moment, he hung in the air, then the water of the lake swallowed him.

Ahogy kiemelkedett, nem csak a vízcseppek csillogtak arca körül, de Orsolya és Gergő is kiengedtek egy nagy horkantást. Nevetésüket észre sem vették, annyira kitört belőlük. Lélegzetvétel nélkül, földre gurultak és jött a könny, a hasfájás.

As he emerged, it wasn't just water droplets sparkling around his face, but Orsolya and Gergő let out a burst of laughter. They didn't even notice their own laughter, it erupted so forcefully from within them. Breathless, they rolled on the ground, tears streaming and stomachs aching with laughter.

Árpád közben dörzsölte szemeit és pislogva várta, hogy a dolgok egyértelművé váljanak. Orsolya és Gergő még mindig nevettek, a Lánchíd jól ismert kontúrját pedig most az őrült kacagás täpitotta ki. Mohóan szívta be a tiszta levegőt, és végül ő is elnevette magát. Megmarkolta átázott ruháit, egy hatalmas lélegzettel nyitotta ki a szemét, és visszaszolgált a heves nevetéstől és jókedvtől remegő lények felé egy elégedett mosollyal.

Meanwhile, Árpád rubbed his eyes and blinked, waiting for things to become clear. Orsolya and Gergő were still laughing, and the familiar outline of the Chain Bridge was now sketched with their mad laughter. He greedily inhaled the fresh air and finally laughed along. Grasping his soaked clothes, he opened his eyes with a deep breath and returned a satisfied smile to the beings trembling with raucous laughter and joy.

A helyzet kidolgozódott, csobbanás, nevetés, szenvedés után a barátság, a közösség győzedelmeskedett. Rájöttek, hogy a barátságokat nem a tökéletes pillanatok kovácsolják, hanem azok a hosszú, néha kényelmetlen és vicces szituációk.

The situation sorted itself out, after splashing, laughing, and suffering, friendship and community triumphed. They realized that friendships are not forged in the perfect moments, but in those long, sometimes uncomfortable, and funny situations.

Emelt fővel indultak vissza az ígéretes város éjszakájába, kinevetve és átázva ugyan, de barátokként. A város szívében dobogó Lánchíd alatt, közelebb kerültek egymáshoz, Árpád pedig végül készített egy szelfit. Egy valódi és becsületes szelfit. Büszkén, lengyel lábassal.

With heads held high, they ventured back into the promising night of the city, laughing and soaked, but as friends. Beneath the beating heart of the city, the Chain Bridge, they grew closer to each other, and Árpád finally took a selfie. A real and honest selfie. Proudly, with muddy feet.