Budapest, a Duna-part városának vibráló szívében él egy fiatalember, Gergely névre hallgató.

In the vibrant heart of Budapest, on the banks of the Danube, lives a young man named Gergely.

Már gyermekkorában is kitűnt társaiból azáltal, hogy sosem volt az a fajta fiú, aki könnyen feladja.

Even in his childhood, he stood out from his peers by never being the type of boy who easily gives up.

Gergely olyan volt, aki megragadja a bika szarvát - még akkor is, ha a bika néha viccesen kinéző.

Gergely was someone who grabs the bull by its horns - even if the bull sometimes looks funny.

Egy nap Gergely, mint minden héten, ott feküdt a Napsütötte Szemle rakparton kitett mangalicában, fején bajusszal és erdős, sűrű szemöldökével.

One day, like every week, Gergely laid in the sun on the Napsütötte Szemle embankment, with a mustache on his head and with thick, bushy eyebrows.

Egy szórakozott gitáros játszott a közelben, a hídon pedig városnéző turisták párizsi csókoltak a híres gyönyörű Dunai panoráma előtt.

A distracted guitarist played nearby, while tourist couples kissed on the famous bridge in front of the beautiful Danube panorama.

Ezeken a napokon Gergelynek volt egy megszokott rituáléja: természetesen megpróbálta elsajátítani a nehezebb nyelvtörőket.

On these days, Gergely had a habitual ritual: he naturally tried to master the more difficult tongue twisters.

De nem volt olyan könnyű, mint ahogy elképzeli.

But it was not as easy as he imagined.

"Kerék röpke rekettye, nem gömbölyű," próbálkozott Gergely.

"Kerék röpke rekettye, nem gömbölyű," Gergely tried.

Az emberek széttárt kezekkel nézték őt, ő pedig mindig egy nagy mosollyal folytatta a próbálkozását.

People looked at him with their hands spread wide apart, and he always continued his attempts with a big smile.

"Nyírfanyírógép.

"Nyírfanyírógép..." he tried again.

" próbált újra.

In addition to this, he followed his usual daily activity: he watched the fountain in Várkert Bazár, ate his favorite lángos at Aranyhalka Büfé.

Ezenkívül ő is követte a megszokott napi tevékenységét: megnézte a Várkert Bazár szökőkútját, ette a kedvenc lángosát az Aranyhalka büfében.

He didn't care about the people around him who often smiled at his words.

Nem törődött a körülötte lévő emberekkel, akik gyakran mosolyogtak az ő szavain.

He rather continued trying to master the tongue twisters: "Egy icike-picike pok egy picike pocakon pöckölt."

Ő inkább folytatni próbálta a nyelvtörők elsajátítását: "Egy icike-picike pok egy picike pocakon pöckölt.

Although he sometimes mixed up the words, he still held onto his attempts.

"Bár néha keverte a szavakat, mégis ragaszkodott a próbálkozásaihoz.

One day, after returning home to his apartment on Kapás Street, he noticed a letter on the table.

Egy nap, miután a szokásos próbálkozásai után hazaért a Kapás utcai lakására, észrevett egy levelet az asztalon.

Gergely received a letter from the Laughter Club, saying they needed a guest performer for their next evening show.

Gergely levelet kapott a Nevetés Klubtól, hogy a következő esti műsorukra van szükségük vendégfellépőre.

He stuffed the letter into his pocket and went for his usual evening walk in the Buda Hills.

Betűrte a zsebébe a levelet, és elindult a szokásos esti sétájára a budai hegyekben.

Then suddenly, he stopped and slowly started to discover a new idea.

Aztán egyszer csak megállt, és lassan kezdett felfedezni egy új ötletet.

"What if I became a comedian by using confusing, funny tongue twisters and word mix-ups?"

"Mi lenne, ha a zavarba ejtő, vicces nyelvecskék és a szókeverések segítségével humorista lennék?

he thought.

" gondolta.

So Gergely started working on his own show, packing in every confusing word he could think of.

Így Gergely elkezdett dolgozni a saját műsorán, belepakolt minden zavaros szót, amit csak tudott, majd elment a Nevetés Klubba, és bemutatta a saját, vicces nyelvtörő-show-ját.

Then he went to the Laughter Club and presented his own funny tongue twister show.

A közönség szerette a zavaros szavainkat összekeverő humoristát, aki másképp gondolkodott a világról.

The audience loved the comedian who mixed up our confusing words and thought differently about the world.

Gergely tehát megoldotta a problémát, és valóra váltotta az álmát.

Gergely solved the problem and made his dream come true.

Lehet, hogy mindig eszébe jut a zavaros nyelvtörők tanulása közben, de még egyszer sem gondolta, hogy valami rosszat tanítanak.

Maybe he always remembers the confusing tongue twisters while learning, but he never thought that they taught anything wrong.

És mindig emlékezik arra, hogy ahogy mindig tette, próbált és soha nem adta fel.

And he always remembers that, as he always did, he tried and never gave up.

És belül mindig erős maradt, még akkor is, ha kívülről néha komikusnak tűnt.

And he always remained strong inside, even if he sometimes appeared comical on the outside.