Ádám, Eszter és Márton hármasban igazi Budapest szerelmesei voltak.

Adam, Eszter, and Marton were true lovers of Budapest.

Minden hétvégén, az Andrássy úttól a Duna partig, a város minden sarkát felfedezték.

Every weekend, they would explore every corner of the city, from Andrássy Avenue to the banks of the Danube.

Egy szombati délutánon, sétáltak pillanatnyi csendben a Lenkei utcán, majd a lovagolópólón keresztül egészen a Buda Castle-ig.

On a Saturday afternoon, they were walking in momentary silence on Lenkei Street, then rode through the horse polo field all the way to Buda Castle.

A következő célpontjuk a Budapest-kalauzban a Lánchíd volt.

Their next destination, as indicated in the Budapest guidebook, was the Chain Bridge.

Ádám kivette telefonját, hogy szelfit készítsen, és a talpán csúszkáló kavicsoktól beleesett a Duna hűvös vizébe.

Adam took out his phone to take a selfie and accidentally slipped on the slippery pebbles, falling into the cool waters of the Danube.

A jelenet olyan váratlanul és viccesen következett be, hogy Eszter és Márton ellenállhatatlan kacajba tört ki.

The scene happened so unexpectedly and humorously that Eszter and Marton burst into irresistible laughter.

A víz felett lengő sokkadt hangulat és a derűs nevetés elszállt a történelemmel teli budapesti ég alatt.

The shocked atmosphere hanging over the water and the joyous laughter filled the history-filled Budapest sky.

Ádám kiért a vízből, és ruhája csuromvizes volt, amint a parton ült le.

Adam got out of the water and his clothes were soaked, as he sat down on the bank.

Olyan volt, mint egy vízből kibújt szellem.

He looked like a spirit emerging from the water.

Szemei nevetéstől csillogtak, mintha visszaadná az égbolt ragyogását.

His eyes sparkled with laughter, as if mirroring the radiance of the sky.

Eszter és Márton kézen fogták Ádámot, és együtt felnevettek a szitupomázzal teli helyzeten.

Eszter and Marton held Adam's hand and laughed together at this silly situation.

Az est folyamán emberi hőben síró este lett, a három barát még jobban összeállt ezen a különös és szórakoztató napon.

As the evening progressed, it became a warm and human evening, and the three friends grew even closer on this peculiar and entertaining day.

Izgalmasan visszatértek a Király Termesfürdőbe miszerint Ádám már úgyis alaposan megázott.

They excitedly returned to the Király Thermal Bath, considering the fact that Adam was already thoroughly wet.

Ahogy a nap lehanyatlott, és a Lánchíd fényei felragyogtak, a három barát úgy ugrott be a termálkádba, hogy a víz szinte felszökelljen.

As the sun set and the lights of the Chain Bridge illuminated, the three friends jumped into the thermal bath, causing the water to splash.

A királyi fürdőben, gőzfelhőkkel teli medencében, a barátok viccelődtek és meséltek a nap eseményeiről.

In the royal bath, filled with steamy pools, the friends joked and told stories about the events of the day.

Az este fényei, az összetartozás érzése és a Lánchíd ragyogó fényei örök emlékként maradtak meg szívükben.

The lights of the evening, the sense of togetherness, and the shimmering lights of the Chain Bridge became eternal memories in their hearts.

Aztán, ahogy az Aranytalan Holló óra lenyomta a tizenkettőt, Ádám, Eszter és Márton elindultak a Gellért-hegy irányába.

Then, as the Golden Raven clock struck twelve, Adam, Eszter, and Marton set off towards Gellért Hill.

A hőn áhított Lánchíd csillamló fényei szomorúan díszelegtek mögöttünk, kiolvasva a történet kezdetét, közepét és végét az aranyos kacajból kinőtt emlékek közepette.

The sparkling lights of the desired Chain Bridge adorned sadly behind us, revealing the beginning, middle, and end of the story among the memories that sprouted from their adorable laughter.

Ez az a nap, oly egyszerű volt, mint a víz, melyben Ádám esett, de a barátság, a nevetés, és Budapest szeretete tette azzá.

That day was as simple as the water in which Adam fell, but it was made special by friendship, laughter, and love for Budapest.

Utazásukat ott fejezték be, de emlékük a szívükben mindig ott maradt.

Their journey ended there, but the memory remained in their hearts.

A szívükben mindig ott lesz ez a napon szerzett emlék és minden más varázslat, amit velük hozott ez a város.

In their hearts, this memory of the day and all the other magic that this city brought with it will always be there.