István napja rosszul indult. Későn ébredt, kávét kiöntött a frissen vasalt ingére, és elfelejtett magának ebédet csomagolni. Aztán láttára tárult a főváros; Budapest, annak minden csillogásával és pezsgésével, ahol most homályos időjárás köszöntött rá. Az ég elsötétült, mintha este lett volna, miközben alig múlt el délelőtt.

The day started off badly for István. He woke up late, spilled coffee on his freshly ironed shirt, and forgot to pack himself lunch. Then, as he set foot in the capital, Budapest, with all its glitter and buzz, the city greeted him with dark, gloomy weather. The sky darkened as if it was evening, even though it was barely past morning.

Az iroda utcájába érve elszabadult a pokol. Villámlások cikáztak az égbolton, az eső zuhogni kezdett, olyan hidegen és hevesen, mintha maga az ég is megbánástól sírna. István végigrohant az utcán, de az öltönye hamarosan átázott és a frizurája is összeesküdött ellene.

Chaos broke loose as István reached the street of his office. Lightning bolts shot across the sky, and the rain poured down, cold and intense, as if the heavens themselves were crying in remorse. István rushed through the street, but his suit soon soaked through and his hairstyle conspired against him.

Egy szűk sikátorba tévedt. Zavarodott volt. Utcai lámpák homályos fénynimbói sem mutattak semmi ismerőset. Ki volt téve a nehezen kiismerhető budapesti utcák labirintusának. Hideg volt, fázott és vizes, térdig érő öltönye csapkodta a bokáját.

He found himself in a narrow alleyway. He was disoriented. The dim halos of streetlights revealed nothing familiar. He was exposed to the labyrinth-like streets of Budapest, difficult to navigate. It was cold, he felt chilly and wet, and his suit brushed against his ankles.

A falhoz támaszkodva, István hirtelen meleg párát érzett. Egy keskeny lépcső vezetett lefelé a föld alá. Óvatosan megragadta a korhadt fémkorlátot és elindult felfedezni az ismeretlent. A lépcső végén meglepő látvány tárult elé: egy kis termál fürdő.

Leaning against a wall, István suddenly felt warm moisture. A narrow staircase led downwards underground. He cautiously gripped the rusty metal railing and set off to explore the unknown. At the end of the stairs, a surprising sight unfolded before him: a small thermal bath.

A meleg, gőzölgő víz kitöltötte a helységet, a falakról pedig a régi idők patinája nézett vissza rá. István csak bambán állt ott a lépcső alján, csuromvizes, zord öltönyben. A melegség átjárta testét, megkönnyebbülést és reményt hozva a komor helyzethez.

Warm, steaming water filled the space, while the walls carried the patina of bygone times. István just stood there at the bottom of the stairs, soaked, in his somber suit. Warmth permeated his body, bringing relief and hope to the grim situation.

Valaki elmosolyodott rajta a fürdőben. Ott volt, öltönyben, Budapest egyik eldugott termálfürdőjében, határozatlan célkitűzéssel. De talán ez volt az a bizonyos szikra, ami arra emlékeztette, hogy mindig találunk valamilyen érdekes dolgot még a legrosszabb helyzetekben is.

Someone smiled at him in the bath. There he was, in a suit, in one of Budapest's hidden thermal baths, with no clear purpose. But perhaps this was the spark that reminded him that interesting things can always be found even in the worst situations.

Az eső továbbra is zúgott a föld felett, de István már levetette zakóját és csatlakozott a többi vendéghez egy meghitt fürdőzéshez. Végül ez a nap nem is olyan rossz lett - teljesen más lett, mint amilyenre számított, de talán pont ezért volt az csodálatos. A rossz kezdet után István megtanulta, hogy eltévedni nem mindig rossz, és hogy egy napjaként indult szörnyűség lehet valami szép kezdete.

The rain continued to pour over the ground, but István had already taken off his jacket and joined the other guests for an intimate bath. In the end, the day didn't turn out so bad - it became completely different from what he expected, but perhaps that's why it was wonderful. After the bad start, István learned that getting lost isn't always a bad thing, and that a day that starts off as a horror can be the beginning of something beautiful.