The Shimmering Words of Budapest: Mastering the Unpronounceable
FluentFiction - Hungarian
The Shimmering Words of Budapest: Mastering the Unpronounceable
Nap felkelt Budapest felett.
The sun rose over Budapest.
A várost felébresztette a napsugár, mint egy életerős kávét kortyolgató ember.
The city was awakened by the sunlight, like a person savoring a strong coffee.
István belépett az ELTE BTK épületébe, a szeme hordozta a napsugár teljes pompáját.
István entered the building of the ELTE Faculty of Humanities, his eyes filled with the full splendor of the sun.
Ágnes és Gábor már ott várták a nyelvórán.
Ágnes and Gábor were already waiting for him in the language class.
Vajon mire készül István tanár úr?
What was Professor István preparing for?
Ágnes a térképből választott magának helyet.
Ágnes chose herself a spot from the map.
Garasdalossy utca, kék ház, félszoba és konyha.
Garasdalossy Street, a blue house, a half-room and a kitchen.
Meglátszik, a dolgok, melyeket szeret - a magyar, Budapest -, összefonódnak gondolataiban.
It is evident that the things she loves - the Hungarian language, Budapest - intertwine in her thoughts.
Gábor roppant izgatott volt.
Gábor was extremely excited.
Jól ismerte a mai leckét: a magyar legbonyolultabb szava, a "folyamatbanlévőtleníthetetlenkedéseitekért".
He was familiar with today's lesson: the most complicated Hungarian word, "folyamatbanlévőtleníthetetlenkedéseitekért" (for your ongoing inability to be rendered unable).
Ő félt a mai órától, mert nyelvtan tanáruk, István, nem volt híján a szójáték-rajongásnak.
He was afraid of today's class because their grammar teacher, István, was not lacking in a fondness for wordplay.
Fél tíz a rakparton.
Half past nine on the embankment.
A tanár megnyitotta az órát.
The teacher opened the class.
A szó sokasága gyorsan betöltötte a termet.
The multitude of words quickly filled the room.
Az óra célja: megtanulni megszelídíteni ezt a szörnyet, "folyamatbanlévőtleníthetetlenkedéseitekért", ami már a kiejtése is maratónt igényel.
The purpose of the class: to learn to tame this monster, "folyamatbanlévőtleníthetetlenkedéseitekért," which even its pronunciation requires a marathon effort.
Kacaj lett úrrá a teremben.
Laughter took over the room.
Ágnes első volt.
Ágnes was the first.
Nekiugrott a szónak bátran, de a hosszúság és zavarbaejtő összetettség miatt csak felénél jutott, mielőtt saját nevetésétől elakadt.
She bravely attacked the word, but due to its length and confusing complexity, she only made it halfway before being overcome by her own laughter.
Gábor során volt a következő.
It was Gábor's turn next.
Az izgalma végigszaladt a szaván, az "itékért" lett belőle - természetesen az eredeti gondolatból következett, vagyis "folyamatbanlévőtleníthetetlenkedéseitekét".
His excitement permeated his word, turning it into "itékért" (for the food) - a derivative of the original thought, namely "folyamatbanlévőtleníthetetlenkedéseitekét" (for your ongoing inability to be rendered unable).
Szó bontakozott szóban, és az óra tele volt nevetéssel.
Word unfolded in word, and the class was filled with laughter.
István tanár úr mosolygott.
Professor István smiled.
Ez volt a cél.
This was the goal.
Sokaknak a magyar nyelv az ellenség, nem pedig a gyönyörő.
For many, the Hungarian language is seen as an enemy rather than something beautiful.
Megmutatta nekik, hogy ha erre fényes(etlen)nél terelődik a férfiak gondolata, az eredmény a vidámság.
He showed them that if the thoughts of men are directed towards this shimmering (fading) language, the result is joy.
Nap lement, halkuló nevetés töltötte meg a termet.
The sun set, and the room was filled with fading laughter.
Ágnes és Gábor jókedvűen, de kissé szorongva álltak a köztudottan nehéz magyar "folyamatbanlévőtleníthetetlenkedéseitekért" szó kiejtésének kihívásával.
Ágnes and Gábor stood in good spirits, but somewhat apprehensive, facing the challenge of pronouncing the famously difficult Hungarian word, "folyamatbanlévőtleníthetetlenkedéseitekért."
Összhangja, kacagása, könnyedsége mind bennük maradtak egy még nehezebb szóról való gondolkodás után.
Its harmony, laughter, and lightness remained within them after contemplating an even harder word.
A történet így ért véget.
That's how the story ended.
Budapest nyelvében és szívében.
In the language and heart of Budapest.