A napsütötte Budapest zsibongása most hagyta faképnél a három jó barátot: Bélát, Lászlót, és Esztert.

The buzzing atmosphere of sunlit Budapest had left the three good friends - Béla, László, and Eszter - speechless.

Ez a nap olyan volt, mint a tökéletes nyári fagylalt - napfényes, színes és cseppfolyósan örömteli.

This day was like a perfect summer ice cream: sunny, colorful, and delightfully liquid.

De olykor az örömnek vannak meglepetei.

But sometimes joy has surprises in store.

Mint Bélának, aki némi sétálás után leterültni kívánt a Margitszigeten található padra.

Like for Béla, who wanted to lie down on the bench in Margitsziget after a short walk.

Választott helye azonban egy friss, víz által öntözött pad volt.

However, his chosen spot happened to be a freshly watered bench.

Lefeküdt, de felállt gyorsabban, mint ahogy leült.

He lay down, but got up faster than he had sat down.

Derékhadja nagy vizes foltot rejtett.

His backside was hiding a large wet mark.

Béla épp akkor ismerte fel, hogy a pad vizes volt és ő most vizes nadrágú.

It was then that Béla realized the bench was wet and he now had wet pants.

László és Eszter, akik mindvégig szemlélődték a helyzetet, pillanatokon belül nevetésben törtek ki.

László and Eszter, who had been observing the situation all along, burst into laughter within moments.

A hangjaik visszhangot vertek a szigeten.

Their voices echoed across the island.

Nevetésük, mint a szél, amely a Margitsziget fái között süvít.

Their laughter, like the wind whistling through the trees of Margitsziget.

Béla nem haragudott barátai kacagásán.

Béla didn't get angry at his friends' laughter.

Inkább fájóan elmosolyodott.

Instead, he smiled wistfully.

De az összes humor sem tudta elvenni a kellemetlen érzést.

But all the humor couldn't take away the uncomfortable feeling.

Ott állt középen, felfordulva, vizes derékkal.

He stood there, turned upside down, with a wet waist.

Eszter felkiáltott, "Hé Béla, te vagy az első ember, akit ismerek, aki képes megúszni egy nyári napot a Margitszigeten!

Eszter exclaimed, "Hey Béla, you're the first person I know who can survive a summer day at Margitsziget!"

"László hozzátette, "És ráadásul még úszókedvenc sem kell hozzá!

László added, "And you don't even need to be a swimmer!"

"Kacagásuk visszhangja újra megtöltötte a levegőt.

The echo of their laughter filled the air again.

Béla, alázattal mosolygott, elfogadva a helyzet komikus oldalát.

Béla humbly smiled, accepting the comical side of the situation.

"Jól nevettetek, jól nevettetek," ingatta a fejét Béla, és felpattant a padról.

"You had a good laugh, you had a good laugh," Béla shook his head and jumped up from the bench.

"Ám legközelebb már ti lesztek soron!

"But next time, it'll be your turn!"

" László és Eszter visszahúzódtak, még mindig kacagva.

László and Eszter retreated, still laughing.

A Margitsziget ezen a napfényes délutánon megtelt kacagásukkal, Béla derékkal pedig a vízzel.

Margitsziget on this sunny afternoon was filled with their laughter, and Béla's waist was filled with water.

Soha nem fogják elfelejteni azt a napot, amikor Béla véletlenül a vizes padra ült.

They will never forget the day when Béla accidentally sat on the wet bench.

Aznap eldöntötték, hogy a barátság, a nevetés és a bő vízzel rendelkező padok mindig emlékezetesek lesznek számukra.

That day, they decided that friendship, laughter, and benches with plenty of water will always be memorable for them.