A Mátyás-templom harangja tíz órát ütött.

The bell of Matthias Church struck ten o'clock.

A királyi városi kerületben minden utca, kis tér és sikátor elevenné vált.

Every street, small square, and alley in the royal city district came alive.

Budapest, az ország szíve lüktetett.

Budapest, the heart of the country, pulsated.

Egy olyan hely, ahol a történelem és a modernitás titokzatosan ötvöződik.

It was a place where history and modernity mysteriously blend.

Az emberek színpompás népviseletekben sétáltak előre-hátra.

People walked back and forth in colorful folk costumes.

Volt ott mindenféle szín és forma, (mint a vagy mint látható) a hagyományos kékes-zöld szoknyák, és élénkpiros fejkendők.

There were all kinds of colors and shapes, like the traditional blue-green skirts and bright red headscarves.

József erős karú fiatalember volt, feltűnő megjelenésű, szakállas arcával és szemeivel, amelyek mélyebben fekete színűek voltak, mint a tiszta éjszaka.

József was a strong-armed young man with a striking appearance, his bearded face and eyes were deeper black than a clear night.

Ágnes, akit mindenki csak "A Páva" néven ismert, híres volt szépségéről és kedélyéről a kerületben.

Ágnes, known to everyone as "The Peacock," was famous for her beauty and cheerfulness in the district.

Pirospozsgás arcán ragyogtak a szemei, mint két tündöklő csillag.

Her eyes sparkled on her rosy face like two shining stars.

A már megszokott néptánc indulóban volt.

The usual folk dance was about to start.

József és Ágnes mindig az első párok között voltak.

József and Ágnes were always among the first couples.

De ez a nap valami mást tartogatott számukra.

But this day had something else in store for them.

József tévedésből megbotlott egy pálinka hordóban tánc közben.

József accidentally stumbled on a barrel of pálinka while dancing.

A lendületes tánc és a meglepetés ereje kivetette a kezéből a pálinkás poharát.

The dynamic dance and the surprise made him drop his pálinka glass.

A pálinka egyenesen Ágnes varrott népviseletére csobbant.

The pálinka splashed directly onto Ágnes' embroidered folk costume.

A junkaturák mind megdermedtek.

The junkaturák froze in their places.

Ágnes felkiáltott.

Ágnes exclaimed.

A bőrkötényén és szoknyáján láthatóan ázott a pálinka.

The pálinka visibly soaked her leather apron and skirt.

De helyett hogy haragra gerjedt volna, ő felnevetett.

But instead of getting angry, she burst into laughter.

A nevetése olyan őszintén csendült fel, mint a tavaszi madárdal.

Her laughter rang out as genuinely as a spring bird's song.

József elpirult.

József blushed.

Mint egy gyerek, aki éppen elkapták cselekedete közben, toporzékolt a helyén.

Like a child who had just been caught in the act, he stomped in his place.

Végül előlépett.

Finally, he stepped forward.

Zavartan bocsánatot kért, „Én.

Nervously, he apologized, "I...

nagyon sajnálom, Ágnes.

I'm really sorry, Ágnes.

Nem szándékosan történt.

It wasn't intentional."

" De Ágnes a vállát veregette, „Ne aggódj, József.

But Ágnes patted his shoulder, "Don't worry, József.

Elég nagy lány vagyok ahhoz, hogy tudd, a pálinka sem tud kárt tenni a ruhámban.

I'm a big enough girl to know that pálinka can't harm my clothes."

"Pont ez a történet itt, Budapest szívében, jól jellemzi a város és annak lakóinak lényegét.

This story here, in the heart of Budapest, epitomizes the essence of the city and its residents.

Mindig készen állnak egy táncra, őszintén tudnak nevetni a váratlan dolgokon, és képesek megbocsátani egymásnak a legfurcsább esetekben is.

They are always ready for a dance, can genuinely laugh at unexpected things, and are capable of forgiving each other even in the strangest cases.

Mert egy budapesti népünnepélyen, a gyümölcs pálinka és a vidám tánc nem csak az élet ünneplését jelenti, hanem a bátorságot is, ami bennünk van, hogy folytassuk a táncot, akkor is, ha néha kicsit drámaiba torkollhat.

Because at a Budapest folk celebration, fruit pálinka and joyful dance not only symbolize the celebration of life, but also the courage within us to continue the dance, even if it sometimes turns into a bit of a drama.