Budapest, a Duna partján díszelgő kivilágított ékszerdoboz, magában hordozta az estét. Elrejtve a csillogó fények közé, a rendezvény terem ajtajába betekintve, a régi idők pompája köszönt újra, tele újjáéledt pezsgéssel. Minden tekintet az esküvői szezon újkoronázott uralkodóira, Péterre és Eszterre szegeződött, akik egymásra mosolyogva tartották kezeiket a hírhedt magyar csárdás ritmusára.

Budapest, the illuminated jewelry box on the bank of the Danube, carried the essence of the evening. Hidden within the glittering lights, glimpsing through the door of the event hall, the splendor of old times greeted anew, brimming with revived energy. All eyes were fixed on the newly crowned rulers of the wedding season, Péter and Eszter, who held hands and smiled at each other to the notorious rhythm of the Hungarian csárdás.

"Nincs többé visszaút," gondolta Péter, miközben magában kérlelte lábait, hogy ne valljanak szégyent, és az a bizonyos kecsesség ragadja meg őket. Eszter szemei azonban kacagó bizonyossággal néztek vissza rá; a fényes szemekben ott csillogott az ebéd utáni tört pálinkás üveg.

"There's no turning back," thought Péter, as he pleaded with his legs not to embarrass him and for grace to take hold of them. Yet, Eszter's eyes looked back at him with a mischievous certainty; the gleam of the post-lunch schnapps bottle sparkled in her eyes.

Az első percekben a ritmus simán és magabiztosan vezette őket keresztül a zenén. A lábak kacskaringós utat törtek maguknak, a karok megengedték maguknak a levegőt és a teret. Egy pillanatra, mindkettőjük szíve megszilárdult, a boldogsággal-teli pillanatban, amikor hitték, hogy a bájital ellenére meghódíthatják a csárdást.

In the first moments, the rhythm smoothly and confidently guided them through the music. Their feet carved winding paths, their arms allowed themselves the air and space. For a moment, both of their hearts solidified, in the moment filled with happiness, believing that despite the potion, they could conquer the csárdás.

De a pálinka rafinált ellenség, és nem adja olyan könnyen meg magát. A lábak hirtelen kezdtek külön utakat keresni, miközben a hangos nevetések a teremben növekedni kezdtek. A zene csak másodlagossá vált, és a magabiztos csárdás hamarosan gyűrött kacagásokkal ékszerezett botrányos tánccá változott.

But schnapps is a cunning enemy and doesn't easily give in. Suddenly, their feet began to seek separate paths, while the loud laughter in the hall started to grow. The music became secondary, and the confident csárdás quickly turned into a crumpled, scandalous dance adorned with raucous laughter.

Eszter rekedten nevetett - Péter legszívesebben a Föld alá bújt volna. Mindketten azonban kéz a kézben, összehajtották a szégyennel teli nótát, a parádé véget ért. Mind ugyanabban a percben, amikor a zene leállt, mindketten hanyatt esve a parkettán nevetgéltek, majd kezdtek újra és újra felállni, újból és újból visszaesve.

Eszter laughed hoarsely - Péter wished he could disappear. However, hand in hand, both carried through the embarrassment-filled dance, the parade came to an end. In the very moment when the music stopped, both of them fell on the floor laughing, then tried to get up over and over again, falling back down repeatedly.

Az éjszaka végére Péter és Eszter a közönség szíveit ostromoló hősökké váltak. Mindenki nevetett és tapsolt, biztatva őket még több pálinkára és még több csárdástancre - a katasztrófa ellenére. Mert talán nem voltak művészek a tánctéren, de minden bizonnyal mesterien bemutattak valamit, ami minden esküvőn szükséges: az öröm, nevetés és a szeretet kristálytiszta pillanatát.

By the end of the night, Péter and Eszter had become heroes storming the hearts of the audience. Everyone laughed and applauded, encouraging them for more schnapps and more csárdás dances - despite the disaster. Because perhaps they weren't artists on the dance floor, but they surely presented something masterfully that is essential at every wedding: the pure moment of joy, laughter, and love.

Még Budán is, a Duna partján, ahol a Bálna-tól a Parlamentig a fényárban a történelem tükröződik, a történetek ára között, valószínűleg nincs sok olyan történet, ami ennyire szórakoztató lenne.

Even in Buda, along the banks of the Danube, where the light reflects the stories between the Whale and the Parliament, there probably aren't many tales as entertaining as this one.