János, Anna és Zsófia Budapest szívében, egy hangulatos kávézó teraszán ülnek és lassú, délelőtti kávét isznak. Semmi különös sem történik, csak az átlagos városlakók életét élik. Annával, Zsófiával barátkoznak a szomszédban lakó Jánossal, aki azonban mivel nem ide született, igencsak küzd a magyar nyelvvel.

János, Anna, and Zsófia are sitting on a charming café terrace in the heart of Budapest, sipping slow morning coffees. Nothing special is happening, they are just living the lives of average city dwellers. They strike up a friendship with János, their neighbor, who, being not born here, struggles quite a bit with the Hungarian language.

"Egy kávé, kérem," fordul Anna a pincérhez, aki mosolyogva bólint, majd János fele megpróbálja a saját magyar mondattal:"Egy ka...kettő kávét kérek."

"One coffee, please," Anna turns to the waiter, who nods with a smile, then János attempts his own Hungarian sentence: "One c...two coffees, please."

A pincér váratlanul nevet, és hamarosan az egész terasz csatlakozik hozzá. János, a gyors pirosodással és a zavart mosollyal eltűnik az asztal alatt, Zsófia és Anna kacagva mutassák neki, hogy ő, tévedésében, egy vulgáris szót használt a "kávé" helyett.

The waiter unexpectedly laughs, and soon the whole terrace joins in. János, blushing quickly and with a embarrassed smile, disappears under the table, while Zsófia and Anna point out, laughing, that he, unknowingly, used a vulgar word instead of "coffee."

János összezavarodottan néz rájuk, próbálva felfogni, hogy mi történik. De aztán ő is csatlakozik hozzájuk, nagyot nevet a baklövésén, és boldogan vállalja az ő sort.

János looks at them confusedly, trying to understand what's happening. But then he joins in as well, laughing heartily at his mistake, and happily owning up to his turn.

A nap hátralévő részben számtalan vicces félreértés történik köztük - a rosszul ejtett szavaktól a nehezen érthető magyar szólásokig.

Throughout the rest of the day, numerous funny misunderstandings happen among them - from mispronounced words to hard-to-understand Hungarian idioms.

Végül is, miközben szemlélve a várost a Gellért-hegyről, János kissé szomorkás hangon jegyezte meg: "Extrán nehéz ez a magyar nyelv, és bármennyire is próbálkozik az ember, mindig hiba lesz a végeredmény."

Finally, as they gaze at the city from Gellért Hill, János remarks somewhat sadly, "This Hungarian language is really tough, and no matter how much one tries, the end result will always be a mistake."

Erre Anna és Zsófia csak mosolyogtak, Simon pedig hozzátette: "De legalább ezek a bakik és a magyar nép türelme hozzájárult ahhoz, hogy valahogy még közelebb kerültünk egymáshoz. És ez jó, nem?"

To this, Anna and Zsófia just smile, and Simon adds, "But at least these blunders and the patience of the Hungarian people have somehow brought us closer. And isn't that good?"

Kiderül, hogy a nyelvi nehézségek ellenére János, Anna és Zsófia barátsága erősebbé vált aznap, és továbbra is nagyot nevettek János magyar "bakijain". Az ő Budapestjük nem csupán a bonyolult mondatokról és félreértett szófordulatokról szól, hanem hatalmas nevetésekről, közös kávézásokról és a közös élményekről is.

Despite the language difficulties, it turns out that the friendship between János, Anna, and Zsófia grew stronger that day, and they continued to laugh heartily at János's Hungarian "mistakes." Their Budapest isn't just about complex sentences and misunderstood phrases, but also about huge laughter, shared coffee moments, and shared experiences.