Az emberek, János és Emese, Budapesten jártak.

People, János and Emese, were walking in Budapest.

A Margit híd tompa döngése adta meg a dobszólamát, ahogy átsétáltak rajta.

The dull thud of the Margit Bridge provided the rhythm of the drums as they crossed it.

Az éj fekete selyemkárpitja a városuk felett terült szét, alattuk a Duna csillogott a holdfényben.

The black silk curtain of night spread out over their city, and below them, the Danube shimmered in the moonlight.

"A Kocsiba mennénk," mondta János.

"We should go to the Kocsi," János said.

Emese megállt.

Emese stopped.

"A kocsiba?

"To the carriage?"

" kérdezte, és arca csodálkozással telt meg.

she asked, her face filled with wonder.

"Nyitva vannak ilyenkor?

"Are they open at this time?"

"János kuncogott.

János chuckled.

Megvonta a vállát.

He shrugged.

"Nem a kocsiban, hanem a Kocsma!

"Not to the carriage, but to the Inn!"

" mondta nevetve.

he said, laughing.

"Ott fogunk megszállni éjszakára.

"That's where we will stay for the night."

"Emese nevetett.

Emese laughed.

"Ó, a Kocsma!

"Oh, the Inn!

Gondoltam, furcsa lenne, ha az autóban aludnánk.

I thought it would be strange if we slept in the car."

" Könnyedén betették a távot, halkan beszélgetve, kacagva a hideg éjszakában.

They continued their way easily, talking softly and laughing in the cold night.

Amikor odaértünk a Kocsmához, János előbb nyitotta ki Emesének az ajtót.

When they arrived at the Inn, János opened the door for Emese first.

"Hölgyem," mondta, "biztosítom helyet az éjszakára.

"Madam," he said, "I assure you a place for the night."

" János mindig gentlemanként viselkedett.

János always behaved like a gentleman.

A kocsma meleg és barátságos volt.

The inn was warm and friendly.

Az emberek nevetgéltek, beszélgettek.

People were laughing, chatting.

Az est folytatódott, az emberek jöttek-mentek, de ők ott maradtak, boldogan beszélgetve, élvezve egymás társaságát.

The evening went on, people came and went, but they stayed there, happily talking, enjoying each other's company.

Aztán, ahogy az óra az éj mélyére járt, a vidámság csendesült.

Then, as the night grew late, the merriment quieted down.

János óvatosan emelte fel a poharát.

János carefully raised his glass.

"Meg akarom koccintani a Budapesten eltöltött időnkre," mondta.

"I want to toast to the time we spent in Budapest," he said.

Emese visszamosolygott.

Emese smiled back.

Megkoccintották a poharaikat, a hanguk összekeveredett a kocsmában szóló zene melódiájával.

They clinked their glasses, their voices mingling with the melody of the music playing in the inn.

A holdfény bevilágította az ablakot, és hintette meg a poharak izzóját.

The moonlight illuminated the window, casting a glow on their glasses.

- Az éjszakát - mondta Emese, és végigkísérte a pohara bort.

"To the night," Emese said, and she sipped her wine.

"Még sok ilyen éjszakát," mondta János.

"Many more nights like this," János said.

És ahogy a bor szétterült a szájukban, a szívükben összecsengtek.

And as the wine spread in their mouths, their hearts resonated together.

Úgy érezték, hogy készen állnak az élet minden új kihívására.

They felt ready for all the new challenges life had in store.

A Kocsma nem csak egy hely volt számukra azon az éjszakán.

The Inn was not just a place for them that night.

Egy új fejezet lett a közös életükben.

It became a new chapter in their shared life.

Egy pillanat, ami mindig az emlékezetükben marad.

A moment that would always stay in their memories.

A nap végén, ott voltak, egymással és a nagyvilággal.

At the end of the day, there they were, with each other and the world.

A világ olyan tágas volt, és mégis, ők ott voltak együtt.

The world was vast, yet they were together.

Ahogy elaludtak a Kocsmában, a város zajaitól védett helyen, készen álltak a következő napra.

As they fell asleep in the Inn, sheltered from the noises of the city, they were ready for the next day.

Az az éjszaka összefűzte őket egy új kötelékkel, és boldog voltak, hogy megoszthatták egymással.

That night bound them together with a new bond, and they were happy to share it with each other.