Budapest, a holnapi nap szürke közepén.

Budapest, at noon tomorrow.

István sétál az Andrássy úton, a város kulturális és történelmi központjában.

István is walking on Andrássy Avenue, in the cultural and historical center of the city.

Ő nem más, mint egy autentikus magyar férfi, büszke a hagyományaira.

He is nothing but an authentic Hungarian man, proud of his traditions.

Egy fiatal turista lányban megakad a szeme - látszik rajta, hogy idegen a városban.

His eyes catch a young tourist girl - it is obvious that she is a stranger in the city.

Valamiért István felé tart, és felvet egy kérdést, mely Istvánt összezavarja.

For some reason, she approaches István and asks a question that confuses him.

A lány görcsösen kérdezi Istvánt: "Mi az a 'csókolom’?

The girl nervously asks István, "What is 'csókolom'?"

" A kérdése zavartan hangzik, szemei mélyen összeráncolódnak.

Her question sounds confused, her eyes deeply furrowed.

Hirtelen nem biztos abban, hogy megértette-e a helyesen a szót, amit éppen elsütött.

Suddenly, she is not sure if she understood the word correctly that she just uttered.

István mosolyog, viszont nem találja a szavakat hirtelen, hogy hogyan is magyarázza el azt, ami számára olyan természetes.

István smiles, but he suddenly cannot find the words to explain something so natural to him.

A lány pedig egyre jobban láthatóan frusztrált és zavart.

The girl becomes visibly more frustrated and confused.

Közöttük nő a feszültség.

Tension grows between them.

Pár pillanat csend után, István lassan felemeli a kezét, mintha egy képzeletbeli kalapot emelne fel a feje fölött.

After a few moments of silence, István slowly raises his hand as if he is tipping an imaginary hat above his head.

Azután a szíve felé hajtja, és ezután a lány felé mozdítja mintha egy képzeletbeli csókot dobna felé.

Then he brings it toward his heart, and then gestures it towards the girl as if he is throwing an imaginary kiss to her.

Arcán szeretetteljes mosoly ül, ami megnyugtatja a lányt.

A loving smile on his face calms the girl.

"Csókolom" - mondja István, hangsúlyosan kiejtve a szót.

"'Csókolom'," István says, emphasizing the word.

Egy hagyományos magyar üdvözlés, különösen az idősebbek vagy az olyan személyek felé irányul, akiket tiszteletben tartunk.

A traditional Hungarian greeting, especially directed towards elders or individuals we respect.

Hasonlóan az angol nyelvű "how do you do" -hoz.

Similar to the English "how do you do."

A lány, most már nyugodtabb, végül megérti a "csókolom" jelentését és használatát.

The girl, now calmer, finally understands the meaning and usage of "csókolom."

István pedig elégedetten megy tovább Budapest utcáin, mindezt úgy érezve, mintha valamit sikerült volna továbbadnia a hagyományából.

István then happily continues walking through the streets of Budapest, feeling like he has successfully passed on something from his tradition.

A novella végére az olvasó megérti, hogy a "csókolom" nemcsak egy szó vagy egy gesztus.

By the end of the short story, the reader understands that "csókolom" is not just a word or a gesture.

Hanem hogy ez valami, amit valakinek továbbadhatunk - mint egy darab a kultúránkból.

It is something we can pass on to someone - like a piece of our culture.

A történet azt az üzenetet közvetíti, hogy a mélyebb jelentést mindig a szavak mögött rejlő értékekben találjuk meg.

The story conveys the message that we always find deeper meaning in the values behind the words.