Százszorszép napja tündökölt Budapest felett, amikor Gábor, széles vállaival és ismert nevű sapkájával megjelent a város forgatagában. A városi piacon építette fel az alkudozás színpadát. Gábor a pálinkáért jött, de nem csak sima pálinkáért, hanem a tüzes, szívvel töltött, autentikus magyar pálinkáért.

On a day when daisies glistened over Budapest, Gábor appeared in the bustling city with his broad shoulders and his well-known hat. He set up his stage for bargaining at the urban market. Gábor came for the pálinka, not just any pálinka but the fiery, soul-infused, authentic Hungarian pálinka.

Az árus egyszerű, kopottas asztala mellett állt, szemüvegén át bámulta a pálinkás üvegeket. Különféle gyümölcsökkel ízesített pálinkák tarkították az asztalt: szilva, barack és körte, még különlegesebb ízek is, mint a meggy vagy az áfonya. Gábor szeme kifejezéstelenül csavarog, de a szívét hevesen veri az izgalom.

Next to a simple, worn-out table, the seller stood, looking through his glasses at the pálinka bottles. Pálinkas infused with various fruits adorned the table: plum, apricot, and pear, even more unique flavors like sour cherry or blueberry. Gábor's eyes wandered expressionlessly, but excitement pounded in his heart.

"Ezek mind egyforma árak?" - kérdi Gábor a piac lármáján túl.

"Are these all the same prices?" Gábor asked, amidst the noise of the market.

"Mind egy árban, uram!" - kiáltotta vissza a kereshatnék.

"All at the same price, sir!" shouted back the vendor.

"Félreértettél, barátom." Gábor összehúzta a szemöldökét. "Nem vagyok olyan ember, aki egységes árat fizet."

"You misunderstood, my friend." Gábor furrowed his eyebrows. "I am not the kind of person who pays a uniform price."

A piacon hirtelen csend támadt. Súlyos némaság göngyölödött a standok között. Az emberek, mintha megéreznék, a lélegzetüket visszafojtották. Tudták, hogy Gábor harcba szállt. Ezt a harcot neki mindig meg kell vívnia: a pálinka árának harcát.

A sudden silence fell over the market. A heavy quietness enveloped the stands. People, as if sensing it, held their breaths. They knew Gábor was entering a battle. He always had to fight this battle: the battle of pálinka prices.

"Gábor," szólalt meg az árus finoman. "A jó pálinkának ára van. És ezek... azok a legjobbak. Nincs engedmény."

"Gábor," the vendor spoke softly. "Good pálinka has a price. And these... those are the best. No discounts."

"Akko adjál nekem egy üveggel, hát én is látom, hogy a minőségnek ára van." Gábor arcán egy győztes mosoly tündököl.

"Then give me a bottle, so I can see for myself that quality comes with a price." A victorious smile gleamed on Gábor's face.

Az árus lassan nyúlt az egyik üvegért, majd leültette az asztalra. Gábor felvette, a szájához emelte, megszagolta, majd váratlanul visszatette az asztalra.

The seller slowly reached for one bottle, then placed it on the table. Gábor picked it up, raised it to his mouth, sniffed it, then unexpectedly put it back on the table.

"Ez nem elég jó." - szólalt meg halkan. "Nem eléggé erős."

"This isn't good enough," he said softly. "Not strong enough."

Az árus összeráncolta a homlokát. Lábdobogás hallatszott, ahogy Gábor fellépdel a pult előtt. Az emberek izgatottan figyelték a jelenetet.

The seller furrowed his brow. A tapping of feet was heard as Gábor paced in front of the counter. People watched the scene with excitement.

"Adok neked két lehetőséget." Gábor megszólalt egy halk, szinte suttogó hangon. "Vagy lecsökkented az árat, vagy adhatsz egy erősebb pálinkát."

"I'll give you two options," Gábor spoke in a quiet, almost whispering voice. "Either you lower the price, or you give me a stronger pálinka."

Az árus felsóhajtott. "Nem adhatom olcsóbban, de van nekem itt egy kis készletem, erősebb mindennél, amit valaha ittál..."

The seller sighed. "I can't lower it, but I have a small stock here, stronger than anything you've ever tasted..."

A nap végére telt, mire Gábor hazaért. Az éjszaka már Budapest felett gomolygott, de a piac még mindig élénk volt. Gábor megelégedetten vizsgálta az erős pálinkát az üvegben.

By the end of the day, Gábor made it home. The night was already looming over Budapest, but the market was still lively. Gábor inspected the strong pálinka in the bottle with satisfaction.

Az árushoz fordulva koccintott, majd megtöltötte a poharát. "Alkudni nem szégyen," nevette meg önmagát, "főleg, ha van miért."

Turning to the seller, he clinked glasses and poured himself a drink. "Bargaining is no shame," he chuckled to himself, "especially when there's a reason for it."

A termény földi illata betöltötte az éjszakát. Budapest fényei pedig mintha világosabban ragyogtak volna ahogy Gábor, békén elfogyasztotta az erősebb pálinkát, tudva, hogy sikerült egy kis engedményt szereznie. Mert az igazi ügyesség az alkudozásban rejlik, és Gábor már tudta, hogy a pálinka illatánál csak az a szebb, ha olcsóbban szerzi be azt.

The earthly scent of the harvest filled the night. The lights of Budapest seemed to shine brighter as Gábor peacefully enjoyed the stronger pálinka, knowing he had managed to secure a small concession. Because true skill lies in bargaining, and Gábor already knew that nothing is sweeter than acquiring something at a lower price than expected.