Budapesten, egy kopottas sárga asztalnál ülve figyel A Duna gyöngyház fényű hullámait László, Eszter és János. A szemükben a mozdulatos Budapesti élet eleven képei tükröződnek. Bizony, mindenki tudja, ez a három barát ilyenkor a sétány legszebb pontján szokott összegyűlni beszélgetni, nevetni, de leginkább vitázni. Ma is egy kérdés vetett véget csendjüknek. A lángosról volt szó és azon belül sem valami jelentéktelen részletről, hanem a döntő kérdésről - az uzsonna vagy étkezés státuszáról.

In Budapest, sitting at a worn yellow table, László, Eszter, and János are watching the pearly waves of the Danube. The vibrant images of Budapest's bustling life reflect in their eyes. Indeed, everyone knows that these three friends usually gather at this most beautiful spot on the promenade to chat, laugh, but mostly to argue. Today, a question brought an end to their silence. The subject was lángos - not just any trivial detail, but the crucial matter of its status - whether it is a snack or a meal.

Eszter lassan, mintha a szavakat válogatná, megkezdi a vitát. "A lángos, az egyértelműen étkezés" - vágja rá a tőkét. Ő az a fajta ember aki higgadt, de makacs, ha a véleményéről van szó.

Eszter, carefully choosing her words, starts the debate. "Lángos is clearly a meal," she asserts confidently. She is the kind of person who is calm but stubborn, especially when it comes to her opinion.

László, pici mosollyal, lassan kerekedő szemekkel bólogat. "Van benne valami" - érzi ugyan a tétet, de még mindig nem teljesen bízik a lángos étkezés státuszában.

László, with a slight smile and eyes widening slowly, nods in agreement. He senses the stakes, but still hesitates to fully trust in lángos being considered a meal.

A legnagyobb vitapartner azonban János, aki egyenesen példázat szerint beszél: "A lángos olyan ételek közé tartozik, amiknek nincs súlyuk egy étkezéssel szemben". János mindig is nagy beszélő volt, ritkán hagyja szavak nélkül cselekedeteit.

However, the most avid debater is János, who speaks as if delivering a story: "Lángos belongs to the category of foods that do not carry the weight of a full meal." János has always been a talker, rarely leaving his actions unspoken.

A három barát napokig, éjjel-nappal vitázott ezen a témán. Tanácsot kértek főszakácsoktól, étterem tulajdonosoktól, még szakácskönyveket is olvastak. Elhatározták, hogy megfejtik a lángos titkait. Együtt, baráti közösségként jutottak arra az álláspontra, hogy nem számít, étkezés-e vagy uzsonna a lángos, sokkal fontosabb, hogy élvezzük a társaságot, amíg fogyasztjuk.

For days on end, the three friends debated this topic day and night. They sought advice from chefs, restaurant owners, and even read cookbooks. They were determined to unravel the mysteries of lángos. Finally, they reached a resolution together as friends – it didn't matter whether lángos was a meal or a snack; what mattered more was enjoying each other’s company as they ate.

És így volt ez mindig, Budapesten, a kapucsávban, ahol a Duna gyöngyház fényű hullámai örök tanúi maradtak László, Eszter és János beláthatatlan vitáinak. Ahol a barátság értékét sosem vitatták meg. Mert végül ott álltak mindannyian, a szívük nyugodt volt, a szemükben a Duna ragyogott, és a kezükben, nos, egy-egy finom, forró lángos volt.

And so it always was in Budapest, by the doorstep, where the pearly waves of the Danube remained eternal witnesses to László, Eszter, and János's endless debates. There, the value of friendship was never questioned. In the end, they all stood there, with peaceful hearts, the Danube shimmering in their eyes, and in their hands, well, a delicious, hot lángos each.