Az őszi nap levélbeletakarózva búcsúzott Budapesttől, amikor Péter, Éva és Zsuzsa az idaelárválva bámészkodó külföldihoz léptek a Városligeti fának dőlve.

The autumn sun bid farewell to Budapest, tucked in by a layer of leaves, as Peter, Eva, and Zsuzsa approached the foreigner, George, leaning against a tree in City Park, looking lost.

Ő volt George, egy angliai vendég, aki már kinőtt a Buckingham Palota és a nagy köd közül, hogy Budapest utcáit és népének szokásait fedezze fel.

He was George, a guest from England, who had outgrown Buckingham Palace and the thick fog to discover the streets and customs of Budapest.

Na, de hogyan adják át George-nak a magyar kultúra mélységeit?

But how to convey the depths of Hungarian culture to George?

Talán azzal, hogy felmutatják a Parlamentet?

Perhaps by showing him the Parliament Building?

De hisz már láthatott parlamentet a világ számos pontján.

But he must have seen parliament buildings in many parts of the world.

Csak a pálinka maradt.

Only pálinka remained.

Igen, a pálinka - a magyarok lényegébe történő betekintést lehetne adni általa.

Yes, pálinka - through it, an insight into the essence of Hungarians could be provided.

"Képzeld el, hogy lelkünk és kultúránk kristályosodik egy meggyes pohárban," mondta Péter a fülbevalós George-nak.

"Imagine our soul and culture crystallizing in a cherry brandy glass," Peter whispered to the earring-wearing George.

Az angol arcán kérdő kifejezés jelent meg.

A questioning look appeared on the Englishman's face.

Zsuzsa gyorsan elővett egy kulacsot, benne azon csípős, tüzes folyadékkal, melynek ereje gőzzé alakítja a létezést, akár a vadonban talált tűz.

Zsuzsa quickly produced a flask containing that sharp, fiery liquid, whose power turns existence into vapor, much like a fire found in the wilderness.

Éva mosolygott.

Eva smiled.

"Látnod kell ahhoz, hogy megértsd.

"You must see in order to understand.

Ez a pálinka.

This is pálinka."

" George kérdőn nézte a kulacsból kiömlő folyadékot.

George skeptically eyed the liquid pouring out of the flask.

A három magyar nevetett.

The three Hungarians chuckled.

A lányok egy üvegpoharat adtak George-nak, benne az auráját kibocsátó, befogadó folyadékkal.

The girls handed George a glass, filled with a liquid that emitted their aura, welcoming and intoxicating.

A férfi megfontoltan szimatolt, majd nagyot kortyolt.

The man sniffed thoughtfully, then took a big sip.

Villódzó szemei tükrözték a pálinka erejét.

His flickering eyes reflected the strength of the pálinka.

Az arcán játszó grimasz jelentősebb volt, mint szavak hegye.

The grimace on his face was more significant than a thousand words.

"Na, ez a pálinka!

"Well, this is pálinka!"

" Zsuzsa kiáltott fel örömmel, ahogy George arcán látta a meglepetést és az elragadtatást.

Zsuzsa exclaimed with joy, seeing the surprise and delight on George's face.

A férfi bámult, a szemöldökével kérdezett, a szájából pedig újabb korty pálinkát kérő szavak jöttek.

The man stared, questioning with his eyebrows, words requesting another sip of pálinka escaping his mouth.

Az a nap, a cserjék között, a mesebeli Városligetben, a magyar szellem, a pálinka tréfás erejének felismeréséről szólt.

That day, among the bushes in the fairy-tale City Park, was about the recognition of the humorous power of Hungarian spirit and pálinka.

A kiállíthatatlan erő és a szájban táncoló selymesség együtt játszott a szájában, mintha maga a magyar élet lenne az - hol csíp, miközben csókol.

The uncontrollable force and the silky smoothness dancing in the mouth played together as if Hungarian life itself were in it - sometimes biting, while kissing.

A nap végére George sokkal többet tudhatott a magyarokról, mint korábban.

By the end of the day, George knew much more about Hungarians than before.

Megértette, miért élvezik a pálinkát akkor is, ha az elpirítja a szájukat.

He understood why they enjoy pálinka even when it burns their mouths.

Miért nevetnek rajta, hisz ez a nép is örül, amikor nehezen talpra áll, a pálinkájához hasonlóan.

Why they laugh at it, as this people also rejoice when they struggle to stand up, much like their pálinka.

Az őszi nap bejárta az eget és lement.

The autumn sun traveled through the sky and set.

Budapest fényei felragyogtak és a három magyar útjára indult, biztosak benne, hogy George ma eggyel több dolgot ért Budapestből.

Budapest's lights shimmered, and the three Hungarians set off, certain that George now understood one more thing about Budapest.

A pálinkát.

Pálinka.

És talán kicsit magukat is.

And perhaps a bit about themselves too.

Hát nem ez volt a céljuk?

Wasn't this their goal?

Hogy a világ megértse őket, ahogyan ők megértik a pálinkát – nevetés, élet és szeretet által.

To have the world understand them, just as they understand pálinka - through laughter, life, and love.