Budapest, a Duna partja.

Budapest, by the banks of the Danube.

Erre a helyre tévedt István, a zavaródott turista.

István, the bewildered tourist, found himself in this place by mistake.

Pihenni vágyott, kikapcsolódva a város zsongásából.

He sought to relax, to escape the hustle and bustle of the city.

Termálfürdőt keresett, de nem számított a fürdő hagyományos etikettjére.

He was looking for a thermal bath, but he disregarded the traditional etiquette of the baths.

István bolyongott a fürdőcsarnok ragyogó márványpadlóján.

István wandered on the shining marble floor of the bathhouse.

Zsebében a belépőjegy, szemeiben az izgalom tüze égett.

In his pocket, he had the entrance ticket, in his eyes burned the fire of excitement.

A föld alatt megbúvó, régies teremre bukkant, ahol már az ókori rómaiak is megmártóztak a gyógyító vízben.

He stumbled upon a hidden ancient chamber underground, where even the ancient Romans used to bathe in the healing waters.

A berendezés csodálatos volt, a falak művészi alkotásokkal voltak díszítve a víz körül, és a gőzben rejtőző arcok a hagyományokat és a nyugalmat tükrözték.

The furnishings were marvelous, the walls were adorned with artistic creations around the water, and the faces lurking in the steam reflected traditions and tranquility.

István nekivágott, de amint fél lába a vízben volt, értetlen nézésekkel találta szembe magát.

István ventured forth, but as soon as one of his feet touched the water, he was met with perplexed looks.

Merőn bökdösték őt ujjaikkal, zúgalmaztak, és a szemöldökük szembevéve.

People pointed at him with their fingers, whispered, and raised their eyebrows in surprise.

Azonnal visszahúzta a lábát és a parton maradt.

He immediately withdrew his foot and stayed on the edge.

Egy öreg férfi látta meg őt, és elindult felé sétálni.

An old man noticed him and walked towards him.

Octavian - ahogy végül megtudta István - igazi budapesti volt és sok éve járt a fürdőbe.

Octavian - as István later found out - was a true Budapest local and had been visiting the bathhouse for many years.

"- Fiatal ember - mondta Octavian -, van itt egy rituálé, amelyet nem szabad figyelmen kívül hagyni.

"- Young man," Octavian said, "there is a ritual here that must not be overlooked.

Nem szabad csak úgy belemenned a medencébe, mint a többi turista.

You cannot just go into the pool like any other tourist.

Először meg kell jelezned a többieknek, hogy készülsz a medencébe menni.

You must first signal to the others that you are about to enter the pool.

Szemkontaktust kell létrehoznod a fürdőzőkkel, bólintanod kell feléjük, majd fokozatosan be kell lépned a vízbe.

You need to make eye contact with the bathers, nod towards them, and gradually step into the water."

"Ettől a ponttól István minden egyes lépése gondosan mért volt.

From that point on, every step István took was carefully measured.

Figyelemmel kísérte a többi fürdőző mozdulatait, bólintott, amikor felvette a kapcsolatot a tekintetükkel, és lassan belépett a meleg vízbe.

He observed the movements of the other bathers, nodded when they made eye contact, and slowly stepped into the warm water.

A fürdőzők elégedetten bólogattak vissza.

The bathers nodded back in approval.

Nem nézték már szúrós szemmel és már nem súgóztak ismeretlen szavakban.

They no longer looked at him sharply or whispered in unknown words.

István nyugalomban úszkált a forró vízben, megkönnyebbülten és boldogan.

István peacefully floated in the hot water, relieved and happy.

Aznap este, mikor a nap már a Duna vizében tükröződött, István a híd alatt üldögélve szívta magába a város összes szépségét.

That evening, as the sun was reflecting in the waters of the Danube, István sat under the bridge absorbing all the beauty of the city.

A bonyodalom helyett a termálfürdőből az élményeket és a békét hozott magával, és már alig várta, hogy visszatérjen a következő nap.

Instead of trouble, the thermal bath brought him experiences and peace, and he could hardly wait to return the next day.

A történetben István a hősünk, aki az idő erejéig egy budapestivel összetalálkozva találja meg a boldogságot és a nyugalmat ebben a zsivajban.

In the story, István is our hero, who, by meeting a local in Budapest, finds happiness and peace in the midst of the chaos.

A történet arra tanítja őt és minket mindannyian, hogy tartsuk be a hagyományokat, legyünk tisztelettudók, és lépjünk be a fürdők világára személyesen és szándékosan.

The story teaches him and all of us to respect traditions, be respectful, and enter the world of baths personally and intentionally.