István a Margit Híd lábánál állt. A Duna vize előtte csillogott, a hegyek a hátterében. Dorombolt a város. Sercegtek a hidak. Csörögtek a villamosok. István kissé zavart volt. Budapest egy örvénybe húzta. Most ért rá erre rájönni.

István stood at the foot of Margit Bridge. The Danube water shimmered before him, with the mountains in the background. The city hummed. The bridges creaked. The trams rattled. István was slightly puzzled. Budapest was pulling him into a vortex. It was just now dawning on him.

István szerette a meleget. Szerette a gőzt. A fürdőt. De Budapest, ó Budapest, a fürdő városa, túl sokat adott neki. Fénylő termálfürdő. Lilás és párnás. A rózsaszínes Király. A furmányos Rudas. Istanbuli emlékek. Két világ, egy Fürdő. Megzavart Istvánt.

István loved the warmth. He loved the steam. The baths. But Budapest, oh Budapest, the city of baths, had given him too much. Gleaming thermal baths. Purple and pillowy. The rose-colored Király. The ornate Rudas. Memories of Istanbul. Two worlds, one Bath. It unsettled István.

A Gellért felé vette az irányt. Kék kupolái olyan magasra nyúltak. Fel a napba. Halkan csak, de büszkén sütöttek. István a töltő állomás előtt megállt egy kicsit. Az utcán az a varázslatos budapesti hangyaforgalom. Emeletes buszok, mintha valami óriási mókuskerekben forogtak volna körbe-körbe, hiába. Hová menjen most? - töprengett István.

He headed towards Gellért. Its blue domes reached so high. Towards the sun. Quietly but proudly they shone. István stopped for a moment in front of the charging station. In the street, the magical Budapest traffic buzzed. Double-decker buses circled around as if in a giant merry-go-round, to no avail. Where should he go now? István pondered.

Beugrott egy taxi. Az ablakából egy öreg sofőr integetett neki. "Hová viszem?" - kérdezte. "A fürdőbe" - válaszolt István, és úgy érezte, túl általános volt. Az öreg taxista kuncogott egy sort. "Melyiket önt érdekli? A termált, vagy a törököt?", kérdezte vén hangon.

A taxi pulled up. An elderly driver waved at him from the window. "Where to?" he asked. "To the baths," István replied, feeling it was too vague. The old taxi driver chuckled. "Which one interests you? The thermal, or the Turkish one?" he asked in a weathered voice.

István erre nem tudott válaszolni. Azt sem tudja most, melyiket akarja. Vonzzák a buborékok. A gőz. Az illat. De Budapest valamit rejteget, amitől nehéz szabadulni. A török fürdők csábító világa. Titkainak melegében gyökereznek gyógyforrásai. Az évszázadok pora játszik a sötét kertekben. Ahol az idő megszűnik.

István couldn't answer that. He didn't even know which one he wanted now. Bubbles attracted him. Steam. The scent. But Budapest held something that was hard to shake off. The enticing world of Turkish baths. Its healing springs rooted in the warmth of its secrets. The centuries' dust played in the dark gardens. Where time stood still.

Az öreg taxista ránézett a hátsó tükörben, és huncut mosollyal kérdezte: "Azt kérdem, István, melyik világot akarod érezni?" A kérdés furcsa, de valahogy jó volt. István ránézett a taxira, aztán az öreg sofőrre. Aztán Budapestre. Nagyot húzott a levegőből. "Mindkettőt akarom" - felelte végül, és elmosolyodott. "Akkor jöjj, van egy hely, ahol mindkettőhöz elvezethetlek" – felelte az öreg.

The old taxi driver looked at him through the rearview mirror and asked with a mischievous smile, "I ask you, István, which world do you want to experience?" The question was strange, but somehow good. István looked at the taxi, then at the old driver. Then at Budapest. He took a deep breath. "I want both," he finally answered, and smiled. "Then come, I have a place where I can take you to both," replied the old man.

István követte az öreg taxista tanácsát. Nem tudta, hogy pontosan melyik fürdőt választja, de tudta, hogy Budapest kebelében minden választás egy kaland. Az öregségétől ravaszságot, az ifjúságától bátorságot kölcsönzött, és belépett a fürdőszalonba.

István followed the advice of the old taxi driver. He didn't know exactly which bath to choose, but he knew that in the heart of Budapest, every choice was an adventure. He borrowed shrewdness from old age, bravery from youth, and entered the bathhouse.

Ahogy a gőzbe lett angyalelvetés: tudta, hogy jól döntött. Belenyugodott. Hogy az öreg taxista igazat mondott: Budapest fürdői nem választhatók szét. Megtapasztalva a termálvizek gyógyító erejét és a török fürdők időtlen békéjét, tudta, hogy ez a fürdők városa.

As the steam enveloped him, it was like an epiphany: he knew he had made the right choice. He resigned himself to it. That the old taxi driver was right: Budapest's baths couldn't be separated. Experiencing the healing power of thermal waters and the timeless peace of Turkish baths, he knew that this was the city of baths.

És így zárult le az a varázslatos nap, amikor István, összezavarva, de boldogan felfedezte Budapestet és a fürdők titkát. Aznap este István békésen aludt, álmai Budapest fürdőit járták. Nevetett. Aludt. Megértette. Őrizte Budapestet. Együtt a városával. A fürdőivel. Minden a helyén volt. Closet a sztori középpontjában. Minden kielégítő volt. Eső volt. Eső volt.

And so ended that magical day when István, bewildered but happily explored Budapest and the secret of the baths. That evening, István slept peacefully, his dreams filled with Budapest's baths. He laughed. Slept. Understood. He cherished Budapest. Together with his city. Its baths. Everything was in its place. The story came to a satisfying close. It was raining. It was raining.