A nap éppen a budapesti Várhegy bástyáinak köveit csókolta, amikor László, Eszter és Szilvia, a három jó barát a Labirintus-barlang bejáratához értek.

One day, the sun was just kissing the stones of the bastions of Castle Hill in Budapest when László, Eszter, and Szilvia, the three good friends, arrived at the entrance of the Labyrinth Cave.

Elszántak voltak, kíváncsiak és egy csipetnyi félelem is rejlett a szívük mélyén, ahogy átléptek a barlang komor ajtaján.

They were determined, curious, and a hint of fear lurked in their hearts as they stepped through the stern door of the cave.

A titokzatos, hűvös levegő várta őket, és a történetük innentől kezdve pörgött fel.

The mysterious, cool air awaited them, and from that moment on, their story began to unfold.

A mély, hűvös kőfalak között haladva, tűz mellett égett fáklyák fénye vetett félrevezető árnyakat.

Moving among the deep, cool stone walls, the light of torches burning by a fire cast misleading shadows.

Az apró stukkók mellett elhaladva egyre mélyebbre merészkedtek a színezett kőfalak és fura szobrok világába.

Passing by the small niches, they ventured deeper into the world of colored stone walls and peculiar statues.

Az útmutatójuk, a térkép hiánya miatt, kénytelenek voltak a fáklyák fényére hagyatkozni.

Due to the lack of a guide or map, they had to rely on the light of the torches.

Egyszer csak az akácfák ropogását és az acél csörgését hallották.

Suddenly, they heard the crackling of the acacia trees and the sound of steel clanging.

Majd megpillantottak egy középkori lovagot, aki ott állt, fegyverbe öltözve.

Then they spotted a medieval knight standing there, armed and ready.

Mellette egy turistacsoport, figyelmesen hallgatva a lovag szavait.

Beside him, a group of tourists listened attentively to the knight's words.

Szilvia, a legbátrabb azonnal oda lépett és megkérdezte: - Vajon nem vagyunk bent kicsit túlzásba vittük ezt a lovag dolgot?

Szilvia, the bravest of them all, immediately stepped forward and asked: - Have we gone a bit overboard with this whole knight thing?

A lovag, azzal a sudorességgel amit páncélja csak engedett, meghajolt és bemutatta magát - komolyan, hiszen ő István lovag volt, tavaly óta a Budapest Labirintus középkori turistagárdájának tagja.

The knight, with the sweat that his armor allowed, bowed and introduced himself - seriously, for he was Sir István, a member of the Budapest Labyrinth medieval tourist guard since last year.

Kiderült, hogy a három turista, eltévedtek és véletlenül belegyalogoltak ebbe a izgalmas, történelmi tárlatba.

It turned out that the three tourists had gotten lost and accidentally walked into this exciting, historical exhibition.

László, a történelem iránt vonzódó már majdnem meg akarta hívni a többit, hogy csatlakozzanak előadáshoz, amikor Eszter megragadta a kezét.

László, intrigued by history, was almost about to invite the others to join the tour when Eszter grabbed his hand.

- László, ne feledd, eltévedtünk.

- László, don't forget, we got lost.

Vissza kell találnunk a kiutat, nem maradhatunk itt - súgta halkan neki.

We need to find our way out; we can't stay here - she whispered softly to him.

A lovag kedvesen felajánlotta segítségét, hogy visszakísérje őket.

The knight kindly offered his help to escort them back.

A barlang egy titkos ajtaján keresztül, mely mögött szerencsére nem sárkány, hanem a szabad ég várta őket, immáron biztonságban, a napfényt élvezve léptek ki.

Through a secret door in the cave, behind which fortunately there was not a dragon but the open sky waiting for them, they stepped out, now safe and enjoying the sunlight.

Felszabadultan nevettek, amikor visszagondoltak bátorságukra és arra a meglepetésre, ami a barlang mélyén várta őket.

They laughed heartily as they reminisced about their courage and the surprise that awaited them deep within the cave.

Hazafelé menet pedig csak annyit szóltak: - No, ez tényleg egy emlékezetes kirándulás volt!

On the way home, they only said: - Well, that was truly a memorable adventure!