Budapest, melynek szívében Anna és István, két jó barát élvezte szombat délutánjukat. A Gellért Fürdőben találkoztak, egymás társaságának és a gyönyörű termálfürdő lágy pataklásának élvezete miatt. De bonyolódott a dolog, amikor a fürdőben lévő labirintusszerű építészet elkapta őket.

Budapest, in the heart of which Anna and István, two good friends, enjoyed their Saturday afternoon. They met at the Gellért Baths, enjoying each other's company and the soothing flow of the beautiful thermal baths. The situation became more complicated when the labyrinthine architecture of the baths captured them.

Anna és István kitalálta, hogy játszanak egy játékot: ki találja meg a legrövidebb idő alatt a kiutat a fürdőből. Nagyjából mosolyogva váltattak meg, hogy végül eltűntek egymás látóteréből. Az idő akkor szállt, amikor mindketten vadvízi csúszdákban és pezsgőfürdőkben találták magukat. Valahogy mégis mindketten elvesztek a komplex labirintusban. Mindannyian zavarodottak voltak, képesek voltak a logikájukra és az emlékezetükre támaszkodni ahhoz, hogy megtalálják az útjukat kifelé.

Anna and István came up with a game: to see who could find the way out of the baths in the shortest time. With smiles on their faces, they quickly separated, disappearing from each other's view. Time flew by as they found themselves in wild water slides and bubbly pools. Yet, they both ended up getting lost in the complex maze. Confused, they relied on their logic and memories to find their way out.

A nap véget ért, és a napló szélén állva követték az alkony színekben úszó termálmedencét. István megnézte az óráját, az barátja még mindig hiányzott. Aggódni kezdett Annáért. Megpróbált néhány személyzeti tagot értesíteni, de senki sem tudott segíteni. Megszilárdította elhatározását, hogy inkább egyedül keresi meg Annát.

As the day came to an end, standing by the edge of the pool, they followed the twilight colors dancing on the thermal pool. István checked his watch, his friend was still missing. Worried for Anna, he tried to inform some staff members, but no one could help. He made a firm decision to search for Anna on his own.

Másfelől, a távolban, Anna volt. Fáradtan és csalódottan ült a beltéri medence szélén, azon gondolkodott, hogyan került erre a helyre. A fürdő által felkínált kényelem ellenére folyamatosan érezte az aggodalmat és a félelmet. Hiányzott a barátja; István.

On the other side, in the distance, was Anna. Exhausted and disappointed, she sat by the indoor pool, wondering how she ended up there. Despite the comfort offered by the baths, she still felt worry and fear. She missed her friend, István.

Hosszú percek teltek el. Végül István felfedezett egy keskeny járatot, amely egy központi medence felé vezetett. Egyedül tartózkodó lányt pillantott meg, aki a medence szélén ült, ami csak Anna lehetett. A siker és a megkönnyebbülés boldogságos mosolyt csalt arcára.

Minutes turned into long moments. Finally, István discovered a narrow passage leading to a central pool. He spotted a girl sitting alone by the pool, who could only be Anna. Success and relief brought a happy smile to his face.

Anna szinte felugrott a meglepetéstől és az örömtől, amikor meglátta Istvánt. Boldogan sietett felé, és elmondta neki, mennyire hiányzott. Az öröm és a könnyek keveréke tükröződött az arcán.

Almost jumping with surprise and joy, Anna saw István. Happily, she rushed towards him, expressing how much she missed him. The mix of joy and tears reflected on her face.

A nap után István és Anna együtt találtak kiutat a labirintusból, kéz a kézben, valóban megtapasztalva a szorongás érzését, ami összekötötte őket. A félelem, a fáradtság és az öröm olyan élmény volt, amit soha nem felejtenek el.

After the day, István and Anna found their way out of the labyrinth together, hand in hand, truly experiencing the anxiety that bound them. The fear, fatigue, and joy created an unforgettable experience.

Ezzel a tapasztalattal elhatározták, hogy többet nem játszanak többé hozzá hasonló játékot. De azt is megjegyezték, hogy az események mélyebben összekötöttek őket, mint bármi más korábban. Eközben Budapest, a gyönyörű város, csendesen, de büszkén állt ott, mintha figyelne és tanúsítaná ezt a kis kalandot.

With this shared experience, they decided never to play such a game again. They also noted how the events had connected them on a deeper level than ever before. Meanwhile, Budapest, the beautiful city, stood quietly and proudly, as if observing and acknowledging this little adventure.