Budapesten, a Duna halkan éneklő partján, Eszter és László szerelme virágzott fel.

In Budapest, along the singing shore of the Danube, the love of Eszter and László blossomed.

A vöröshajú Eszter gyönyörű volt, mint a napraforgó, és László, aki jóképű volt és mindig mosolygott, szerette őt, mint ahogy a hold szereti az éj sötét leplét.

Eszter, with her red hair, was beautiful like a sunflower, and László, handsome and always smiling, loved her as the moon loves the dark veil of the night.

Világos, márciusi napon Eszter és László esküvőjére jött a város népe.

On a bright, March day, the city’s people came together for Eszter and László’s wedding.

Budapest belsejében, a Várnegyed romantikus utcáin, egy magas kőépületben volt a nagy esemény.

In the heart of Budapest, amidst the romantic streets of the Castle District, the grand event took place in a tall stone building.

A leánygyermekek tüllszoknyákat viseltek, a fiúk pedig selyemnyakkendőt.

The young girls wore tulle skirts, while the boys had silk neckties.

A Vár tetejéről pedig messze, a budai hegyekben is hallható volt a diszes ünneplés.

The festive celebration could be heard echoing far and wide in the Buda hills from the top of the Castle.

Amikor Eszter a templom ajtajában állt, fehér ruhájában és virágos fátyolában, László szeme megtelt örömtől és büszkeségtől.

As Eszter stood at the church door in her white gown and floral veil, László’s eyes filled with joy and pride.

Még várakozni kellett egy pillanatot, ezalatt a szívük is gyorsabban vert.

They had to wait a moment longer, during which their hearts beat faster.

Aztán a pillanat végre elérkezett.

Finally, the moment arrived.

Az orgona zene elcsendesült, a pap Isten áldását adta rájuk, és Eszter és László az időtlen szavakat mormolták: "Én László/Eszter, veled Eszter/László, itt az ősi Budapest szívében, Isten és ez a szerető közösség előtt, feleségül veszlek/férjül veszlek téged.

The organ’s music faded, the priest bestowed God’s blessing upon them, and Eszter and László whispered the eternal words: "I, László/Eszter, take you, Eszter/László, here in the ancient heart of Budapest, before God and this loving community, as my wife/husband."

"A ceremónia után, a templom falain túl, a kőtér visszhangzott a sikoltástól és nevetéstől, amikor Eszter és László hagyományos magyar csárdást táncoltak.

Following the ceremony, beyond the church walls, the stone courtyard resounded with screams and laughter as Eszter and László danced the traditional Hungarian csárdás.

A húros hangszerek színes dallamai repítették őket az este csillagos ege alá.

The lively tunes of string instruments carried them into the starry night.

Vidám volt a túrjukás és a friss, hiszen boldogságot ünnepeltek.

Their steps were joyful and light, celebrating their happiness.

Mikor befejeződött a tánc, Eszter és László nevettek és ölelkeztek.

After the dance concluded, Eszter and László laughed and embraced.

"Ez legyen mindig ilyen könnyű és boldog," mondta László, szívébe zárva Esztert.

"May it always be this easy and happy," László said, holding Eszter close to his heart.

Az ünneplők között pedig mindenki tudta, hogy a boldogságuk valóban ilyen könnyű és vidám lesz.

Among the revelers, everyone knew that their happiness would indeed be light and joyful.

Mert ők együtt voltak, és Budapest fényes estéjében szerették egymást.

For they were together, and they loved each other under the bright evening of Budapest.

Ez volt Eszter és László története: két szerelmes, akiket Budapest fogadott örökbe, egy csodás esküvő, ami összekötötte őket, és egy igazán boldog vég.

This was the story of Eszter and László: two lovers welcomed by Budapest, a magnificent wedding that united them, and a truly happy ending.

A városukban éltek és szerettek, és minden szívüket betöltötte a derű érzése.

They lived and loved in their city, their hearts filled with contentment.

És mert ők voltak Eszter és László, mindenki tudta, hogy soha nem lesznek egyedül.

And because they were Eszter and László, everyone knew they would never be alone.

Mert valójában ők lettek Budapest boldog szíve.

In truth, they became the joyful heart of Budapest.