Kora reggel volt a Balaton partján.

It was early morning on the shores of Lake Balaton.

A nap épp csak felkelt.

The sun had just risen.

A szőlőültetvényen csend honolt.

Silence reigned over the vineyard.

István, Anna és Zoltán gyűlt össze a sorok között.

István, Anna, and Zoltán gathered between the rows.

A három barát minden évben összejött a szüreten.

The three friends met for the harvest every year.

Szerették ezt az időszakot.

They loved this season.

Fényes nap várta őket.

A bright day awaited them.

A szőlőtőkék roskadoztak a bogyóktól.

The grapevines were laden with berries.

István félig megtöltött egy kosarat, és odalépett Annához.

István half-filled a basket and walked over to Anna.

„Szép napunk lesz, ugye?” – kérdezte mosolyogva.

'We'll have a beautiful day, won't we?' he asked with a smile.

„Igen, István. A szőlő is csodás. Nézd csak!” – válaszolta Anna, és megmutatta a bogyókat.

'Yes, István. The grapes are wonderful. Just look!' Anna replied, showing him the berries.

Zoltán a tőke másik végén dolgozott.

Zoltán was working at the other end of the vine.

„Gyorsan végezhetünk, ha így haladunk” – kiáltotta Zoltán.

'We can finish quickly if we keep this pace,' Zoltán shouted.

A nap egyre magasabbra emelkedett.

The sun climbed higher and higher.

A barátok szorgalmasan dolgoztak.

The friends worked diligently.

Beszélgettek, nevettek. Élvezték egymás társaságát.

They talked, laughed, and enjoyed each other's company.

Ebédidőben a gazda, András bácsi, hozott nekik finom kolbászt és friss kenyeret.

At lunchtime, the farmer, Uncle András, brought them some delicious sausage and fresh bread.

„Nagyon jól haladtok, gyerekek!” – dicsérte őket.

'You're making great progress, kids!' he praised them.

„Köszönjük, András bácsi!” – válaszoltak egyszerre.

'Thank you, Uncle András!' they replied in unison.

Ebéd után folytatták a munkát.

After lunch, they continued their work.

A szőlőtőkék sora végtelennek tűnt.

The rows of grapevines seemed endless.

De nem panaszkodtak.

But they did not complain.

Tudták, hogy minden szőlőszem fontos.

They knew every grape was important.

Mire a nap nyugodni kezdett, elvégezték a munkát.

By the time the sun began to set, they had finished their work.

Fáradtan, de boldogan álltak a kosarak előtt.

Tired but happy, they stood in front of the baskets.

„Megcsináltuk!” – mondta István.

'We did it!' said István.

„Ez volt az idei legjobb szüret.”

'This was the best harvest of the year.'

Anna mosolygott.

Anna smiled.

„Egész évben erre vártam.”

'I've been looking forward to this all year.'

Zoltán bólintott.

Zoltán nodded.

„Ezért érdemes keményen dolgozni.”

'This is why it's worth working hard.'

András bácsi megveregette a vállukat.

Uncle András patted their shoulders.

„Nagyszerű munkát végeztetek. Köszönet nektek.”

'You did a great job. Thank you.'

A három barát elégedetten nézett körbe.

The three friends looked around with satisfaction.

A Balaton tükröződött a naplementében.

Lake Balaton reflected the sunset.

István, Anna és Zoltán tudták, hogy jövőre újra összegyűlnek.

István, Anna, and Zoltán knew they would gather again next year.

Újra együtt dolgoznak a szüreten.

They would work together during the harvest again.

És újra megélhetik ezt a csodás napot.

And they would relive this wonderful day.

A történet véget ért, de az emlék örökre megmarad.

The story ended, but the memory would last forever.