A Budai Vár tornyai között, a nap lassan lebukni készült.

Among the towers of Buda Castle, the sun was slowly setting.

Ádám és Zsuzsa lent álltak a vár udvarán.

Ádám and Zsuzsa stood down in the courtyard.

Olyan izgatottak voltak, hogy alig bírtak megállni a helyükön.

They were so excited that they could hardly stay still.

Az iskolai tehetségkutató közeledett, és mindketten készültek.

The school talent show was approaching, and both were preparing.

Ádám hegedült, Zsuzsa énekelt.

Ádám played the violin, Zsuzsa sang.

Gyakorolták a dalukat már hetek óta.

They had been practicing their song for weeks.

Ádám húzta a vonót, Zsuzsa pedig belekezdett az énekbe: „Szép Erdő Zöldje...”

Ádám drew the bow, and Zsuzsa began to sing: ""Green Forest Beauty..."

Zsuzsa azonban megállt.

However, Zsuzsa stopped.

Megremegett a hangja, és a szavai elakadtak.

Her voice trembled, and her words got stuck.

Nézett Ádámra, aki bátorítóan mosolygott.

She looked at Ádám, who smiled encouragingly.

- Nem baj, újra próbáljuk - mondta Ádám.

- It's okay, let's try again - said Ádám.

- Emlékezz, a lényeg a szív.

- Remember, the essence is the heart.

Az utca zajai keveredtek a hangjukkal.

The sounds of the street mixed with their voices.

Az autók dudáltak, a turisták fényképeztek.

Cars honked, tourists took photos.

De ők nem törődtek vele.

But they didn’t care.

Csak a dal és a zene számítottak.

Only the song and music mattered.

- Folytassuk - javasolta Zsuzsa bátortalanul.

- Let's continue - suggested Zsuzsa timidly.

Ismét kezdték.

They started again.

Ezúttal Zsuzsa hangja tiszta volt, áramlott a levegőben, mintha szárnyalna.

This time Zsuzsa’s voice was clear, flowing in the air as if soaring.

A turisztikai csoportok megálltak, hogy hallgassák őket.

Tourist groups stopped to listen.

Egyre több ember gyűlt össze.

More and more people gathered.

A zene végére a közönség tapsolt.

By the end of the music, the audience applauded.

Ádám és Zsuzsa összenéztek.

Ádám and Zsuzsa looked at each other.

Egy szikrát csillant a szemükben.

A spark gleamed in their eyes.

Tudták, hogy képesek rá.

They knew they could do it.

Képesek megtenni ezt az iskolai tehetségkutatón is.

They could do this at the school talent show too.

Az előadás éjszakája elérkezett.

The night of the performance arrived.

A színpadon álltak, a közönség figyelte őket.

They stood on the stage, the audience watched them.

Ádám mély lélegzetet vett és megszólaltatta hegedűjét.

Ádám took a deep breath and started playing his violin.

Zsuzsa magabiztosan énekelt rá.

Zsuzsa sang confidently.

„Szép Erdő Zöldje...”

"Green Forest Beauty..."

A terem elcsendesült.

The hall fell silent.

Csak a zene és az ének töltötte be a teret.

Only the music and singing filled the space.

A végén a közönség felállva tapsolt.

At the end, the audience gave a standing ovation.

Zsuzsa mosolya széles volt, Ádám pedig meghajolt.

Zsuzsa’s smile was wide, and Ádám bowed.

Zsuzsa könnyezett az örömtől.

Zsuzsa wept with joy.

Ádám megölelte a lányt.

Ádám hugged her.

Tudták, hogy együtt szárnyaltak.

They knew they had soared together.

A Budai Vár emléke mindig velük marad, ahogy a közös sikereik is.

The memory of Buda Castle would always stay with them, as would their shared successes.

A fellépés után hazamentek.

After the performance, they went home.

Mindketten elfáradtak, de boldogok voltak.

Both were tired but happy.

Álmukban is a zenére és az énekre gondoltak.

Even in their dreams, they thought of the music and the singing.

Ádám és Zsuzsa barátsága és tehetsége legyőzte a félelmet.

Ádám and Zsuzsa’s friendship and talent overcame fear.

Elképzelték, hogy még sok közös élmény vár rájuk.

They imagined that many more shared experiences awaited them.

Az élet tele van zenével és énekkel, ha van bátorságunk megszólaltatni.

Life is full of music and singing if we have the courage to bring it forth.