Egy meleg szeptemberi reggel volt Budapesten.

It was a warm September morning in Budapest.

Zoltán az új iskolájába tartott.

Zoltán was heading to his new school.

Kicsit izgult, mert nem ismert senkit.

He was a little nervous because he didn’t know anyone.

A Megyeri úti iskola nagy épület volt.

The school on Megyeri Street was a large building.

Az udvaron sok gyerek játszott.

Many children were playing in the yard.

Zoltán belépett a kapun és körülnézett.

Zoltán entered the gate and looked around.

A tanár néni, Kati néni, mosolyogva fogadta őt.

The teacher, Miss Kati, greeted him with a smile.

„Jó reggelt, Zoltán!

"Good morning, Zoltán!

Örülök, hogy itt vagy!

I’m glad you’re here!"

” mondta.

she said.

Az osztályterem világos és tágas volt.

The classroom was bright and spacious.

A padokon színes könyvek és füzetek sorakoztak.

Colorful books and notebooks were lined up on the desks.

A gyerekek kíváncsian nézték Zoltánt.

The children looked at Zoltán with curiosity.

„Sziasztok, én Zoltán vagyok,” mutatkozott be.

"Hi, I’m Zoltán," he introduced himself.

Mindenki kedvesen köszöntötte őt.

Everyone greeted him kindly.

A szünetben a gyerekek elhívták őt focizni.

During recess, the kids invited him to play soccer.

Zoltán örömmel csatlakozott hozzájuk.

Zoltán happily joined them.

„Gyertek, menjünk focizni!

"Come on, let’s go play soccer!"

” mondta egy fiú, akit Gábornak hívtak.

said a boy named Gábor.

A foci meccs izgalmas volt.

The soccer match was exciting.

Zoltán gyorsan futott és sikerült gólt lőnie.

Zoltán ran quickly and managed to score a goal.

Mindenki tapsolt és Zoltán mosolyogva köszönte a biztatást.

Everyone clapped, and Zoltán smiled, thanking them for their encouragement.

„Ez nagyszerű volt!

"That was great!

Ügyes vagy!

You’re good!"

” kiáltották a többiek.

shouted the others.

Az óra után Kati néni egy kedves feladatot adott nekik.

After the class, Miss Kati gave them a pleasant assignment.

A gyerekeknek rajzolniuk kellett egy napos képet.

The children had to draw a sunny picture.

Zoltán egy nagy napraforgót rajzolt, amelyre mindenki felfigyelt.

Zoltán drew a large sunflower that caught everyone’s attention.

„Nagyon szép kép, Zoltán!

"Such a beautiful picture, Zoltán!"

” dicsérte meg az egyik osztálytársa.

praised one of his classmates.

A nap gyorsan telt és Zoltán egyre jobban érezte magát.

The day passed quickly, and Zoltán felt increasingly better.

Az utolsó órán Kati néni mesélt nekik Budapest nevezetességeiről.

During the last lesson, Miss Kati told them about the landmarks of Budapest.

Zoltán nagyon érdeklődött a téma iránt.

Zoltán was very interested in the topic.

Szívesen hallgatta a történeteket a Budai Várról és a Parlamentről.

He enjoyed listening to the stories about Buda Castle and the Parliament.

Mikor véget ért a nap, Zoltán vidáman indult haza.

When the day ended, Zoltán started home cheerfully.

Anyukája az iskola kapujában várta.

His mother was waiting at the school gate.

„Hogy telt a napod?

"How was your day?"

” kérdezte anya.

asked his mom.

„Nagyon jól!

"Very good!

Sokat játszottunk és nagyon kedvesek a többiek,” válaszolta Zoltán.

We played a lot and everyone is very kind," replied Zoltán.

Zoltán boldogan mesélte el az egész napot, míg hazasétáltak.

Zoltán happily recounted the entire day as they walked home.

Tudta, hogy holnap is izgalmas nap vár rá az új iskolában.

He knew that another exciting day awaited him at his new school tomorrow.

Budapest most már nem csak egy nagyváros volt számára, hanem egy hely, ahol barátokra talált.

Budapest was no longer just a big city to him but a place where he had found friends.

És így Zoltán nem félt többé az új iskolától.

And so Zoltán no longer feared the new school.

Sőt, alig várta a következő napot.

In fact, he couldn’t wait for the next day.

Számára a Megyeri úti iskola igazi otthon lett.

For him, the school on Megyeri Street had become a true home.