Az Andrássy Avenue hangulatos kávézója tele volt élettel és mozgással.

The cozy café on Andrássy Avenue was full of life and movement.

A nyári nap aranyló fénye rávetült a nagy ablakokon keresztül a faasztalokra és a kávéillatú térre.

The golden light of the summer sun shone through the large windows onto the wooden tables and the coffee-scented space.

Katalin idegesen ült egy sarokban, gondosan átnézve jegyzeteit.

Katalin sat nervously in a corner, carefully reviewing her notes.

Szeme sarkából látta, hogy Gábor belép a kávézóba.

Out of the corner of her eye, she saw Gábor enter the café.

- Szia, Katalin!

"Hi, Katalin!

Rég találkoztunk - mosolygott rá Gábor, és leült vele szemben.

Long time no see," Gábor smiled at her and sat down across from her.

- Szia, Gábor.

"Hi, Gábor.

Igen, tényleg régen - felelte Katalin, de mosolya kicsit feszélyezett volt.

Yes, it really has been a while," replied Katalin, but her smile was a bit tense.

- Azért találkoztunk, hogy megbeszéljük a családi találkozót.

"We met to discuss the family reunion."

Gábor kiegyensúlyozott, vidám természetével mosolygott válaszul.

Gábor, with his balanced and cheerful nature, smiled in response.

- Persze, persze.

"Of course, of course.

Mit tervezel?

What do you have planned?"

Katalin mély levegőt vett.

Katalin took a deep breath.

- Szeretném, ha minden zökkenőmentesen menne.

"I want everything to go smoothly.

Minden részlet rendben legyen.

Every detail needs to be in order.

Tudod, hogy fontos nekem a család - mondta, egy kis keserűséggel a hangjában.

You know how important family is to me," she said, a hint of bitterness in her voice.

- Igen, tudom.

"Yes, I know.

De néha túl sokat aggódsz - válaszolt Gábor nyugodtan.

But sometimes you worry too much," Gábor replied calmly.

Ez a megjegyzés fokozta a feszültséget.

This comment increased the tension.

Katalin türelme fogytán volt.

Katalin's patience was running thin.

- Gábor, mindig én vagyok az, aki aggódik.

"Gábor, I'm always the one who worries.

Te sosem veszed komolyan a dolgokat.

You never take things seriously.

Emlékszel, amikor gyerekek voltunk?

Do you remember when we were kids?

Mindig én mentettem meg a helyzetet!

I was always the one saving the day!"

Gábor arca elsötétült.

Gábor's face darkened.

- Katalin, én csak próbáltam élvezni az életet.

"Katalin, I was just trying to enjoy life.

Nem akartam mindig veszekedni.

I didn't want to argue all the time."

Katalin szeme könnybe lábadt.

Katalin's eyes filled with tears.

- Nem érted, hogy milyen terhet jelentett nekem?

"Don't you understand what a burden it was for me?

Egyedül éreztem magam minden vitában.

I felt alone in every argument."

A feszültség tapintható volt.

The tension was palpable.

Gábor mélyen beszívta a friss kávé illatát, mielőtt válaszolt volna.

Gábor took a deep breath of the fresh coffee aroma before replying.

- Sajnálom, Katalin.

"I'm sorry, Katalin.

Nem tudtam, hogy ennyire nehéz volt neked.

I didn't know it was that hard for you.

Én csak vissza akartam térni, hogy újra család lehessünk - mondta őszintén.

I just wanted to come back so we could be a family again," he said sincerely.

Katalin könnyei lassan elapadtak.

Katalin's tears slowly dried up.

- Én is újra egy családot akarok.

"I want to be a family again too.

De közösen kell dolgoznunk ezen.

But we have to work on this together."

- Igazad van - bólintott Gábor.

"You're right," nodded Gábor.

- Képes vagyok rá, hogy szembenézzek a múltunkkal.

"I'm ready to face our past.

Csak így érhetjük el azt, amit mindketten akarunk.

That's the only way we can achieve what we both want."

Katalin egy pillanatig hallgatott, majd elmosolyodott.

Katalin was silent for a moment, then she smiled.

- Kezdjük azzal, hogy közösen szervezzük meg a találkozót.

"Let's start by organizing the reunion together."

- Rendben - mosolyodott el Gábor is.

"Alright," Gábor smiled as well.

- Együtt sikerülni fog.

"Together, we can do it."

A kávézóban a környezet nyugodt maradt, míg Katalin és Gábor egy új fejezetet nyitottak kapcsolatukban.

The atmosphere in the café remained calm as Katalin and Gábor opened a new chapter in their relationship.

Az Andrássy Avenue napfénye most barátságosabb volt számukra, ahogy közeledtek egy közös cél és megértés felé.

The sunlight on Andrássy Avenue now felt friendlier to them, as they moved towards a common goal and understanding.

Családként.

As a family.