Barna mindig úgy érezte magát, mint egy kis hal, aki nagy tóban úszkál.

Barna always felt like a small fish swimming in a big pond.

A budapesti kávézó, ahol most is ült, tele volt zajos beszélgetésekkel és a friss kávé illatával.

The bustling café in Budapest where he sat was filled with noisy conversations and the aroma of fresh coffee.

Gyönyörű nyári nap volt odakint, de Barna nem érezte a napsütés örömét.

It was a beautiful summer day outside, but Barna did not feel the joy of the sunshine.

Az asztala tele volt könyvekkel és jegyzetekkel.

His table was cluttered with books and notes.

A közelgő vizsga már nagyon közel volt, és minden idegszálával erre koncentrált.

The upcoming exam was very close, and he was focusing all his nerves on it.

„Barna, megint itt vagy?” – kérdezte barátságos hangon Lilla, aki leült melléje egy bögre teával a kezében.

“Barna, are you here again?” Lilla asked in a friendly tone as she sat down next to him with a mug of tea in her hand.

Lilla mosolya mindig megnyugtató volt.

Lilla’s smile was always comforting.

„Igen, Lilla. Készülnöm kell.

“Yes, Lilla. I have to prepare.

Nagyon fontos vizsga,” mondta Barna, miközben elmélyülten böngészte az egyik könyvet.

This is a very important exam,” Barna said, deeply engrossed in one of the books.

Lilla csendben figyelte barátját.

Lilla quietly watched her friend.

Látta Barna szemében az aggódást és a fáradtságot.

She saw the worry and fatigue in Barna’s eyes.

Ő maga is küzdött a saját problémáival, de mindig megpróbált erős lenni Barna előtt.

She was struggling with her own problems too, but she always tried to be strong in front of Barna.

„Van valami, amit tehetek, hogy segítsek?” – kérdezte Lilla kedvesen.

“Is there anything I can do to help?” Lilla asked kindly.

Barna felnézett.

Barna looked up.

„Nem tudom, Lilla.

“I don’t know, Lilla.

Olyan sokat kell tanulnom, és félek, hogy nem lesz elég.

I have so much to study, and I’m afraid it won’t be enough.

Nagyok az elvárások.”

The expectations are high.”

„Tudom, hogy nehéz,” mondta Lilla csöndesen.

“I know it’s hard,” Lilla said softly.

„De tudnod kell, hogy nem vagy egyedül.”

“But you need to know that you’re not alone.”

Barna mély lélegzetet vett, érezte, hogy a torka szorul.

Barna took a deep breath, feeling his throat tighten.

„Lilla, én... én tényleg félek, hogy nem fogom tudni megcsinálni.

“Lilla, I… I’m really afraid that I won’t be able to do it.

A családom is sokat vár tőlem...”

My family expects so much from me…”

Lilla megfogta Barna kezét.

Lilla took Barna’s hand.

„Én is küzdök, Barna.

“I’m struggling too, Barna.

Mindennap próbálom tartani magam.

Every day, I try to hold myself together.

De együtt erősebbek lehetünk.

But together we can be stronger.

Ha szükséged van rám, itt vagyok.”

If you need me, I’m here.”

Barna szeme megtelt könnyel.

Barna’s eyes filled with tears.

Halkan sírni kezdett, de Lilla nem engedte el a kezét.

He began to cry softly, but Lilla didn’t let go of his hand.

Ebben a pillanatban rájött, hogy nem kell egyedül küzdenie.

In that moment, he realized he didn’t have to fight alone.

Az érzés, hogy van mellette valaki, aki igazán megérti, erőt adott neki.

The feeling that someone was there who truly understood him gave him strength.

„Köszönöm, Lilla.

“Thank you, Lilla.

Sokat jelent nekem, hogy itt vagy,” mondta Barna könnyes szemmel.

It means a lot to me that you’re here,” Barna said, his eyes full of tears.

„Mindig itt leszek, Barna.

“I’ll always be here, Barna.

És együtt mindent meg tudunk oldani,” mosolygott vissza Lilla, miközben saját könnyeivel küzdött.

And together we can overcome anything,” Lilla smiled back, struggling with her own tears.

Barna mély lélegzetet vett és a szíve megkönnyebbült.

Barna took a deep breath, and his heart felt lighter.

Aznap este már nem tanult tovább.

That evening, he didn’t study anymore.

Csak ott ült Lillával a kávézóban, és beszélgettek.

He just sat there with Lilla in the café, talking.

Rájött, hogy nem a tökéletes eredmény a legfontosabb, hanem az, hogy soha ne féljen segítséget kérni.

He realized that perfect results weren’t the most important thing, but rather to never be afraid to ask for help.

Az éjszaka végére Barna és Lilla kapcsolata még erősebb lett, és mindkettőjük számára világossá vált, hogy bármilyen nehézséggel is néznek szembe, mindig számíthatnak egymásra.

By the end of the night, Barna and Lilla’s relationship had become even stronger, and it was clear to both of them that no matter what difficulties they faced, they could always count on each other.