A falu széleén, közel az erdőhöz, a kovács műhelyből kalapácsok zajai hallatszottak.

At the edge of the village, near the forest, the sounds of hammers echoed from the smithy.

Zoltán, a fiatal kovács, izzadsággal az arcán, keményen dolgozott.

Zoltán, the young blacksmith, worked hard with sweat on his face.

Az emberek féltek.

The people were afraid.

Egy titokzatos lény jelent meg az erdő szélén.

A mysterious creature had appeared at the edge of the forest.

Nyár volt, és a hőség elviselhetetlen.

It was summer, and the heat was unbearable.

A falu lakói suttogtak és rettegtek.

The villagers whispered and trembled.

Néhányan látták a lényt, és leírásuk alapján nagy és veszélyes volt.

Some had seen the creature, and according to their descriptions, it was large and dangerous.

Senki sem merte megközelíteni az erdőt.

No one dared to approach the forest.

Zoltán édesapja híres harcos volt.

Zoltán's father was a famous warrior.

Zoltán emlékezett apja szavaira: "Bátorság, fiam, mindig bátorság."

Zoltán remembered his father's words: "Courage, son, always courage."

Most Zoltánnak bátorságra volt szüksége.

Now Zoltán needed courage.

Elhatározta, hogy megtalálja és legyőzi a lényt.

He decided to find and defeat the creature.

De a falubeliek kételkedtek benne.

But the villagers doubted him.

Zoltán összegyűjtötte fegyvereit és elindult az erdőbe.

Zoltán gathered his weapons and set off into the forest.

Az öregek figyelmeztették: "Ne menj egyedül! A lény túl veszélyes."

The elders warned him, "Don't go alone! The creature is too dangerous."

De Zoltán hajthatatlan volt.

But Zoltán was resolute.

Az erdő sűrű és sötét volt, még nappal is.

The forest was dense and dark, even during the day.

Zoltán hallotta a madarak énekét, a szél susogását.

Zoltán heard the singing of birds and the whispering of the wind.

De az erdő mélyén valami más is volt.

But deep within the forest, there was something else.

Valami titokzatos.

Something mysterious.

Egyszer csak a bokrok mögött megjelent Katalin.

Suddenly, Katalin appeared from behind the bushes.

Katalin a falu bölcs gyógynövénye volt.

Katalin was the village's wise herbalist.

Sokan elkerülték, mert furcsa gyógymódokat használt.

Many avoided her because she used strange remedies.

De Zoltán úgy döntött, bízik benne.

But Zoltán decided to trust her.

"Katalin, szükségem van a segítségedre" – mondta Zoltán.

"Katalin, I need your help," said Zoltán.

Katalin bólintott.

Katalin nodded.

"Tudom, hol van a lény.

"I know where the creature is.

De óvatosnak kell lennünk."

But we must be cautious."

Katalin vezetésével tovább mentek az erdőbe.

With Katalin's guidance, they went deeper into the forest.

Végül egy barlanghoz értek.

Finally, they reached a cave.

A lény ott volt. Nagy, zöld szemekkel nézett rájuk.

The creature was there, staring at them with large, green eyes.

Zoltán felemelte fegyverét, de Katalin megállította.

Zoltán raised his weapon, but Katalin stopped him.

"Várj! Ne harcolj erővel.

"Wait! Don't fight with force.

Használd az eszed!" – mondta Katalin.

Use your wits!" Katalin said.

Zoltán habozott, de bízott Katalinban.

Zoltán hesitated, but he trusted Katalin.

Katalin gyógynövényeket és növényi port vett elő.

Katalin took out herbs and powdered plants.

A port a lény felé fújta.

She blew the powder towards the creature.

A lény zavarodottan hátrált.

The creature retreated in confusion.

Zoltán ekkor gyorsan mozdult, és a fegyverét a lény elé tartotta.

Zoltán then moved quickly and held his weapon before the creature.

A lény visszahúzódott a barlangba, legyőzve és ártalmatlanná vált.

The creature withdrew into the cave, defeated and rendered harmless.

A falubeliek örömmel várták Zoltánt vissza.

The villagers awaited Zoltán's return with joy.

Vele volt Katalin is.

Katalin was with him.

A falu népe most tisztelte őket.

The people of the village now respected them.

Zoltán bátran bizonyította be, hogy képes megvédeni a falut.

Zoltán had bravely proven that he could protect the village.

És Katalinra is más szemmel néztek.

And they saw Katalin in a new light.

A faluban béke volt újra.

Peace returned to the village.

Zoltán és Katalin barátok lettek.

Zoltán and Katalin became friends.

A falu megértette, hogy mindenkinek van értékes tudása és ereje.

The village understood that everyone has valuable knowledge and strength.

Ezzel Zoltán elismerést szerzett, és édesapja büszkeségét is megőrizte.

With this, Zoltán gained recognition and preserved his father's pride.

A falu nyitottabb lett az új és régi tudás iránt.

The village became more open to new and old knowledge.

A nyári nap tovább égett az égen, de a falu szíve enyhült, és a béke visszatért az erdő szélére.

The summer sun continued to blaze in the sky, but the heart of the village was soothed, and peace returned to the edge of the forest.