Az őszi nap sugarai lassan szűrődtek be a pszichiátriai osztály ablakain.

The rays of the autumn sun slowly filtered through the windows of the psychiatric ward.

A levelek narancssárga és barna árnyalatai táncoltak a szélben, mintha ők is számítanának arra, hogy a változás elérkezzék.

Leaves in shades of orange and brown danced in the wind, as if they too anticipated the arrival of change.

A hosszú, csendes folyosón csak a beteglátogatók halk suttogása és a cipők tompa koppanása hallatszott.

In the long, quiet corridor, only the soft whispers of visitors and the dull thud of shoes could be heard.

Ez volt Gábor otthona évek óta.

This had been Gábor's home for years.

Gábor a szobájában ült, a napfényben fürdő falra bámult.

Gábor sat in his room, staring at the sunlit wall.

Fejében egy kavargó kérdés járkált: "Mi a valóság?

A swirling question moved through his mind: "What is reality?"

" Az éjszaka álmai talán más emberek számára érthetetlenek voltak, de Gábor számára kész rémálomnak tűntek.

The dreams of the night might have seemed incomprehensible to others, but to Gábor, they felt like complete nightmares.

Különösen most, hogy László, a másik beteg, elkezdett jövendölésekkel dicsekedni.

Especially now that László, another patient, had started boasting about his prophecies.

Azt mondta, az álmai más betegek jövőjét mutatták meg neki.

He claimed that his dreams revealed the future of other patients to him.

Az osztályon László éppoly híres volt, mint különc.

On the ward, László was as famous as he was eccentric.

Karizmatikus megjelenése szinte vonzotta az embereket, de Gábor sosem hitt neki.

His charismatic presence almost magnetized people, but Gábor never believed him.

Rettegett attól, hogy elveszíti a valóság érzékelését, és László szavai csak növelték a félelmét.

He was terrified of losing his grip on reality, and László's words only heightened his fear.

Egy este, mikor a szél viharossá vált, és a falevelek zöreje betöltötte a folyosót, Gábor úgy döntött, hogy szembenéz Lászlóval.

One night, as the wind became fierce and the rustling of leaves filled the corridor, Gábor decided to confront László.

Az ablakból beáramló hideg levegő éles volt, mint az ő elhatározása.

The cold air streaming in through the window was sharp, like his determination.

Meg akarta tudni, mi ezeknek a rémálmoknak a jelentése.

He wanted to know the meaning behind these nightmares.

Összeszedte minden bátorságát, és átsétált László szobájába.

He gathered all his courage and walked over to László’s room.

László az ablaknál állt, amikor Gábor belépett.

László was standing by the window when Gábor entered.

Szeme találkozott Gáboréval, aki habozva állt meg az ajtóban.

Their eyes met as Gábor hesitantly stopped at the door.

"Te tényleg hiszel abban, amiket álmodsz?

"Do you really believe in what you dream?"

" – kérdezte végül Gábor, hangjában keveredett a kíváncsiság és a kétely.

Gábor finally asked, his voice a mix of curiosity and doubt.

"Nem mindig" – felelte László, miközben egy lomha mosolyt villantott.

"Not always," László replied, flashing a lazy smile.

"De tudom, hogy a félelmeink gyakran alakítják a valóságot.

"But I know that our fears often shape reality."

"Ekkor lépett be Zsófia, a mindig kedves nővér, aki látszott, hogy már régóta figyelte a két férfit.

At that moment, Zsófia, the always kind nurse, entered, having clearly been observing the two men for some time.

"Gábor, van egy magyarázatom" – mondta megértőn.

"Gábor, I have an explanation," she said understandingly.

"László álmai talán megmagyarázhatók.

"László's dreams might be explained.

Az emberi elme rejtélyes.

The human mind is mysterious.

Néha, amit álmodunk, csak a tudatalattink zűrzavara.

Sometimes what we dream is just the chaos of our subconscious."

"Gábor hitetlenkedve nézett rá.

Gábor looked at her incredulously.

"Hogyan lehetséges ez?

"How is this possible?"

""Az ember néha úgy érzi, hogy a jövőbe lát.

"Sometimes people feel like they can see the future.

De ez csak a saját félelmeink kivetítése" – magyarázta Zsófia.

But it’s simply a projection of our own fears," Zsófia explained.

"Ha megérted a félelmeid, azok elveszítik a hatalmukat.

"If you understand your fears, they lose their power over you."

"László csendben követte a beszélgetést, majd hozzátette: "Talán itt az ideje, hogy ne a félelmeid legyenek úrrá rajtad, Gábor.

László listened quietly to the conversation and then added, "Perhaps it's time for your fears not to rule over you, Gábor."

"Ez a beszélgetés megváltoztatta Gábort.

This conversation changed Gábor.

Rájött, hogy képes megkülönböztetni a valóságot a képzelettől.

He realized he could distinguish reality from imagination.

Ahogy visszasétált a szobájába, a lehulló levelekre pillantva, úgy érezte, holdfény világította meg új útját.

As he walked back to his room, glancing at the falling leaves, he felt as though moonlight lit his new path.

Az ősz a változások ideje volt, de most már nem félt tőle.

Autumn was a time of change, but now he no longer feared it.

Mindent új kezdetként látott.

He viewed everything as a new beginning.