Az iroda ablakaiból már láthatók voltak az ősz színei.

From the office windows, the colors of ősz were already visible.

A fák sárga és vörös levelei hullottak le csendesen, ahogy János az irodai konyhában várta, hogy elkezdődjön a brainstorming.

The trees' yellow and red leaves were falling silently as János waited in the office kitchen for the brainstorming to begin.

A cél egyszerű volt, de annál nehezebbnek tűnt: megtalálni a tökéletes búcsúajándékot a távozó kolléga számára.

The goal was simple, yet seemed all the more difficult: to find the perfect farewell gift for the departing colleague.

János kicsit feszült volt.

János was a bit tense.

Tudta, hogy az ilyen feladatok sosem könnyűek, főleg ha a csapat különböző véleményeivel kell zsonglőrködni.

He knew that such tasks were never easy, especially when he had to juggle the different opinions of the team.

Katalin éppen átnézett a jegyzetein, amiket előző este készített.

Katalin was just reviewing her notes, which she had prepared the night before.

Mindig alaposan készült a megbeszélésekre, és most sem volt ez másképp.

She always prepared thoroughly for meetings, and this time was no different.

Bence vidáman lépett be, kezében egy csésze kávéval, már most is készen állt néhány vicces ötlettel.

Bence entered cheerfully, holding a cup of coffee, already prepared with some funny ideas.

„Nos, mit gondoltok?” – kezdte János, kiszabadítva magát a gondolataiból.

"Well, what do you all think?" János began, freeing himself from his thoughts.

„Mi legyen az ajándék? Ne felejtsük el a költségvetést, és azt, hogy időnk sincs sok.”

"What should the gift be? Let’s not forget the budget and that we don't have much time."

„Egy személyre szabott ajándék kellene” – javasolta Katalin rögtön –, „valami, ami megmutatja, mennyire értékeljük a hozzájárulását.”

“We should get a personalized gift,” immediately suggested Katalin, “something that shows how much we appreciate his contribution.”

Bence éppen szólni készült, de János közbevágott.

Bence was about to speak, but János interrupted him.

„Valami praktikus is lehetne…” – de elharapta a mondatot, látva Katalin összeszűkült szemeit.

“Something practical could also be...” but he bit off the end of the sentence upon seeing Katalin’s narrowed eyes.

A beszélgetés egy rövid pillanatra megakadt.

The conversation stalled for a brief moment.

„Emlékeztek a közös kirándulásainkra?” – derült fel Bence arca.

“Do you remember our trips together?” Bence’s face brightened up.

„Mi lenne, ha készítenénk egy fényképalbumot?

“What if we put together a photo album?

Mindenki írhatna bele egy sort vagy egy rövid üzenetet.

Everyone could write a line or a short message.

Az igazán személyes volna!”

That would be really personal!”

A többiek gondolkodóba estek.

The others pondered the idea.

Katalin bólintott.

Katalin nodded.

„Ez tökéletes lenne.

“That would be perfect.

Mindenki hozzájárulhat, és nem lépjük túl a keretet.”

Everyone can contribute, and we won’t exceed the budget.”

János arca is felderült.

János’ face lit up too.

„Remek ötlet, Bence!

"Great idea, Bence!

Akkor készüljük el ebéd után!”

Let's get it ready after lunch!"

A csapat gyorsan dolgozott.

The team worked quickly.

Mindenki hozott képeket, és János gondosan összeállította mindet.

Everyone brought photos, and János carefully assembled them all.

A többiek írtak személyes üzeneteket, amik még különlegesebbé tették az albumot.

The others wrote personal messages, which made the album even more special.

Aznap délután, amikor a búcsúztató gyűlésen átadták az ajándékot, a távozó kolléga szinte könnyekig meghatódott.

That afternoon, when they presented the gift at the farewell meeting, the departing colleague was almost moved to tears.

Az album felidézte a közösen eltöltött időket, tele volt nevetéssel és jókedvvel.

The album recalled the times spent together, filled with laughter and joy.

Az egész iroda egyetértett: ez volt a tökéletes ajándék.

The whole office agreed: this was the perfect gift.

János megkönnyebbült.

János felt relieved.

Rájött, hogy néha a legjobb döntések együtt születnek.

He realized that sometimes the best decisions are made together.

Hálásan nézett a csapatára.

He looked gratefully at his team.

Tudta, hogy a közös munka nemcsak az ajándék sikerét garantálta, hanem az ő saját fejlődését is.

He knew that the joint effort guaranteed not just the success of the gift, but also his own personal growth.

Azt az őszi napot soha nem felejtették el.

That autumn day was never forgotten.

Az iroda ablakán kinézve a lehulló leveleket nézték, és mosolyogtak az emlékeken, amelyeket létrehoztak.

Looking out the office window at the falling leaves, they smiled at the memories they had created.