Ádám és Edit a Halászbástya mesés teraszán álltak, Budapest szívében.

Ádám and Edit stood on the fairy-tale terrace of the Halászbástya in the heart of Budapest.

Az időjárás tökéletes volt, a nyári nap a Duna vizén csillogott, a Parlament épülete pedig büszkén emelkedett a távolban.

The weather was perfect; the summer sun shimmered on the Duna river, and the Parlament building stood proudly in the distance.

Ádám idegesen igazgatta a kamerát, titkos tervet forgatott a fejében.

Ádám nervously adjusted the camera, a secret plan brewing in his mind.

„Edit, állj ide, ettől a szögtől jobb lesz a kép!

"Edit, stand over here; the picture will be better from this angle!"

” – szólt Ádám kicsit türelmetlenül.

Ádám said a bit impatiently.

Edit nevetett, és vidáman pózolt.

Edit laughed and posed cheerfully.

Mindent megszokták már együtt, de Ádám furcsa komolysága felkeltette érdeklődését.

They were used to everything together, but Ádám's odd seriousness piqued her interest.

Ahogy készült a kép, egy vidám csoport turista hirtelen körbevett őket.

As the picture was being taken, a cheerful group of tourists suddenly surrounded them.

Nevetve, szinte táncolva kerültek be a kamera látószögébe.

Laughing, almost dancing, they entered the camera's view.

Mindenképp bele akartak férni a képbe, így folyton beleintegettek és mosolyogtak.

They wanted to be in the picture at all costs, continuously waving and smiling.

„Jaj ne!

"Oh no!"

” sóhajtott Ádám, próbálkozva újra és újra.

sighed Ádám, trying again and again.

„Megint elrontották!

"They ruined it again!"

” Edit látta Ádám nővekvő frusztrációját.

Edit saw Ádám's growing frustration.

„Gyere, ne aggódj, ők is csak élvezik a napot!

"Come on, don't worry; they're just enjoying the day too!"

” – javasolta Edit kedvesen.

Edit suggested kindly.

Észrevette, milyen különleges ez a pillanat lehetne, és gyorsan új ötlete támadt.

She noticed how special this moment could be and quickly came up with a new idea.

„Hé, csatlakozzatok hozzánk!

"Hey, join us!"

” – hívta oda a turistákat.

she called over to the tourists.

Elkezdett közösen hülyéskedni velük, mind boldogan összeölelkeztek az újabb képre.

She started goofing around with them, and they all happily hugged for the next picture.

Ádám először meglepődött, de aztán meglátta Edit őszinte mosolyát, és rájött, hogy ebben a káoszban van valami csodálatos.

Ádám was initially surprised, but then he saw Edit's genuine smile and realized there was something wonderful in this chaos.

Ahogy mindannyian nevetésben törtek ki, Ádám úgy érezte, itt az idő.

As they all burst into laughter, Ádám felt it was time.

Térdre ereszkedett, és elővette a kis gyűrűdobozt.

He knelt down and took out a small ring box.

Még a turisták is elcsendesedtek, áhítattal figyelve.

Even the tourists fell silent, watching with reverence.

„Edit, hozzám jössz?

"Edit, will you marry me?"

” – kérdezte meleg mosollyal.

he asked with a warm smile.

Edit szíve megdobbant.

Edit's heart skipped a beat.

„Igen, ezerszer igen!

"Yes, a thousand times yes!"

” – kiáltotta örömmel, és megölelték egymást.

she shouted joyfully, and they hugged each other.

A turisták boldogan tapsoltak, gratuláltak, és hamarosan mindenki újabb csoportos képet készített, most már egy eljegyzési ünnepléssel megspékelve.

The tourists clapped happily, congratulated them, and soon everyone took another group picture, now spiced up with an engagement celebration.

Ádám megtanulta, hogy néha a legjobbnak hitt terveknél is jobb a spontán öröm.

Ádám learned that sometimes spontaneous joy is better than the best-laid plans.

Az a nap nem volt csak egy szép kép, hanem egy emlékezetes kaland első napja.

That day was not just a pretty picture but the first day of a memorable adventure.