Az ősz hajnala aranyszínű fénybe borította a vidéki tájat.

The dawn of autumn bathed the countryside in golden light.

A hegyek körülölelték a kicsiny falut, amelynek közepén állt a gimnázium, ahová Judit most először készült belépni.

The mountains embraced the small village, at the center of which stood the secondary school, where Judit was about to enter for the first time.

A levelek színes szőnyeget alkottak az iskola előtti udvaron, ahogy Judit kissé idegesen átlépte a kapuját.

Leaves formed a colorful carpet in the courtyard in front of the school as Judit nervously stepped through its gate.

Judit előző nap még órák hosszát töltött a domboldalon, figyelve a sárguló faleveleket és gondolkodva a másnapi iskolakezdésen.

The previous day, Judit had spent hours on the hillside, watching the yellowing leaves and pondering the start of school the next day.

Vajon hogyan fogadja majd a többi diák?

How would the other students receive her?

Lesznek-e új barátjai?

Would she make new friends?

Mindezen kérdésekkel a fejében lépett az iskola épületébe.

With all these questions in her mind, she stepped into the school building.

A folyosók zsivalya kicsit megriasztotta.

The noise of the corridors startled her a bit.

A többiek csoportokba verődve beszélgettek, nevetgéltek.

The others were grouped together, talking and laughing.

Judit figyelte őket, mégsem mert odamenni.

Judit watched them, yet she didn't dare to approach.

"Mi van, ha nem fogadnak be?

"What if they don't accept me?"

" - gondolta magában.

she thought to herself.

De akkor meglátott egy plakátot az egyik falon: „Csatlakozz a kézműves klubhoz!

But then she saw a poster on one of the walls: "Join the craft club!"

”Délután, az első nap utáni izgatottsága közepette, Judit összeszedte bátorságát, és a klubteremhez ment.

In the afternoon, amidst the excitement following her first day, Judit gathered her courage and went to the club room.

Bent már néhány diák gyűlt össze, köztük Imre és Gábor.

Inside, a few students had already gathered, including Imre and Gábor.

Judit csendben leült az egyik székre, majd a klubvezető felkérte, hogy mutatkozzon be.

Judit quietly sat down on one of the chairs, and then the club leader asked her to introduce herself.

Judit szíve hevesen vert, ahogy felállt.

Judit's heart was pounding as she stood up.

„Sziasztok.

"Hello.

Judit vagyok” - kezdte el bátortalanul.

I'm Judit," she began timidly.

"Mindig is szerettem a kézművességet, mert segít megnyugtatni a gondolataimat.

"I've always loved crafting because it helps calm my thoughts.

Egyszer készítettem egy fa madarat, ami az ablakomban lóg.

Once, I made a wooden bird that hangs in my window.

Mindig emlékeztet arra, hogy a saját utunkat követhetjük.

It always reminds me that we can follow our own path."

"A története őszinte volt, és megérintette a többieket.

Her story was sincere and touched the others.

Imre kedvesen mosolygott, Gábor pedig érdeklődve kérdezte: "Tanítsd meg nekünk, hogyan készítetted!

Imre smiled warmly, and Gábor asked with interest, "Teach us how you made it!"

"Judit mosolyra fakadt.

Judit smiled.

Nem is volt olyan nehéz, mint gondolta.

It wasn't as hard as she thought.

Ahogyan a beszélgetés folytatódott, rájött, hogy társai értékelik és megértik őt.

As the conversation continued, she realized that her peers appreciated and understood her.

Az első lépést megtette.

She had taken the first step.

Ezek az apró, bátor tettek mind egyre közelebb vitték a céljához.

These small, brave acts brought her closer to her goal.

Barátokat talált, és mindennap egy kicsit magabiztosabb lett.

She found friends and became a little more confident every day.

A klub találkozói hétről hétre közelebb hozták őket egymáshoz.

The club meetings brought them closer together week by week.

Judit már nem félt megnyílni és új dolgokat kipróbálni.

Judit was no longer afraid to open up and try new things.

A lány figyelmesen körülnézett az udvaron a következő reggelen, szemlélve a tájat.

The next morning, she looked around the courtyard attentively, gazing at the landscape.

Most már tudta, hogy ezen az őszön valami új és izgalmas kezdődik.

She now knew that something new and exciting was beginning this autumn.