Margitsziget reggelén friss, őszi szellő lengette meg az aranyló faleveleket.

On a morning on Margitsziget, a fresh autumn breeze gently stirred the golden leaves.

Erzsébet a híd felé sétált, ahonnan az egyetem új diákjai gyülekeztek.

Erzsébet walked towards the bridge, where the new students of the university were gathering.

Szíve hevesen dobogott, távolabb László hangját hallotta, aki már nevetgélt egy kisebb csoporttal.

Her heart was pounding, and from a distance, she could hear László's voice, who was already laughing with a smaller group.

Erzsébet a többséggel együtt elindult az első órák helyszíne felé.

Erzsébet set off with the majority towards the location of the first classes.

Körülötte mindenki izgatott volt, lassan betöltöttek egy régi, egyetemi épület melléképületét.

Everyone around her was excited, and they gradually filled an annex of an old university building.

Erzsébet a szeme sarkából látta Katalint, aki csendben, kíváncsian figyelte az eseményeket.

From the corner of her eye, Erzsébet saw Katalin, who quietly and curiously observed the events.

Az első napon egy közösségi foglalkozás várt rájuk a sziget közepén, a gyönyörű parkok között.

On the first day, a community activity awaited them in the middle of the island, among the beautiful parks.

Az oktatók mindenkinek kis feladatokat adtak, hogy megtörjék a jeget.

The instructors gave everyone small tasks to break the ice.

Erzsébet félénken állt hátrébb, de tudta, ha nem lép előre, talán mindent elszalaszt.

Erzsébet stood shyly at the back, but she knew that if she didn't step forward, she might miss everything.

Hirtelen elhatározással belépett a csoport közepébe és felajánlotta, hogy ő lenne a csoportvezető.

With a sudden resolution, she stepped into the middle of the group and offered to be the group leader.

László mosolyogva, bátorítóan nézett rá, míg Katalin halkan bólogatott.

László looked at her with a smile, encouragingly, while Katalin nodded softly.

Erzsébet érezte a támogatást, ami erőt adott neki.

Erzsébet felt the support, which gave her strength.

A feladat egy ügyességi kihívás volt: egy térképen kellett tájékozódni és megtalálniuk különböző pontokat a szigeten.

The task was a skills challenge: they had to navigate a map and find different points on the island.

Erzsébet ügyesen koordinálta társait, mindenki feladata világos volt.

Erzsébet skillfully coordinated her peers, and everyone had a clear task.

Katalin észrevétlenül minden apró részletet észrevett, míg László lelkesítette a csapatot.

Katalin noticed every tiny detail unnoticed by others, while László kept the team motivated.

Végül sikerült nyerniük, a közös siker érzése mindenkit boldoggá tett.

Ultimately, they managed to win, and the feeling of shared success made everyone happy.

A nap végén Erzsébet, László és Katalin együtt ültek a fűben, beszélgettek és nevetgéltek.

At the end of the day, Erzsébet, László, and Katalin sat on the grass together, talking and laughing.

Erzsébet szíve könnyű lett, zavarát elmosta az új barátok melegsége.

Erzsébet's heart felt light, and the awkwardness was washed away by the warmth of new friends.

Rájött, hogy a lényeg az, hogy önmaga legyen és merjen lépni.

She realized that the key was to be herself and dare to step forward.

Margitsziget aranyló fényében, az első nap végén Erzsébet már nem volt egyedül.

In the golden light of Margitsziget, at the end of the first day, Erzsébet was no longer alone.

Új barátokra lelt, akik megbecsülték ötleteit és kíváncsiságát.

She had found new friends who appreciated her ideas and curiosity.

Erzsébet önbizalomban megszilárdult, készen állt a következő kihívásokra.

Erzsébet solidified her self-confidence, ready for the next challenges.

Új év kezdődött, és úgy érezte, most bármi lehetséges.

A new year had begun, and she felt that now anything was possible.