A kávézó pörkölt szaga töltötte be a levegőt, mint minden reggel a pesti kis pörkölőben, ahol István dolgozott.

The smell of roasted coffee filled the air, just like every morning at the little roasting café in Pest, where István worked.

A fényesen világító, meleg fabútorok és a falakon lógó régi kávéplakátok egyfajta otthonos hangulatot adtak a helynek.

The brightly lit, warm wooden furniture and the old coffee posters hanging on the walls gave the place a cozy atmosphere.

Az őszi levelek színes szőnyeget terítettek a pesti utcákra, mindeközben a puha párák még nem szivárogtak vissza a nappali fénybe.

The autumn leaves covered the streets of Pest like a colorful carpet, while the soft mists still hadn't seeped back into the daylight.

István, a pörkölő mestere, az őrlőgép mellett állt.

István, the master roaster, stood by the grinder.

Szemmel tartotta a kávébabokat, miközben Katalin, a hű alkalmazott, mosolygós arccal készítette a eszpresszókat a pult mögött.

He kept an eye on the coffee beans while Katalin, the faithful employee, made espressos with a smiling face behind the counter.

Katalinnak minden vendéghez volt egy kedves szava.

Katalin had a kind word for every customer.

Ezért szerették őt.

That's why people liked her.

De István gondolatai máshol jártak.

But István's thoughts were elsewhere.

A fejében folyton kattogott egy probléma: a könyvelés, az új keverék kigondolása és Judit, a nővére, aki most már állandó hívásaival szintén nagy szerepet játszott a napi rutinjában.

A constant problem clicked in his head: bookkeeping, devising a new blend, and Judit, his sister, whose constant calls now played a significant role in his daily routine.

Juditnak nehéz időszaka volt, és István szerette volna segíteni neki, de egyensúlyoznia kellett a saját élete kötelességei között.

Judit was going through a tough time, and István wanted to help her, but he had to balance the obligations of his own life.

Miközben a kávéillat hömpölygött a helyiségben, Judit újra felhívta őt.

As the coffee aroma wafted through the room, Judit called him again.

"Szükségem van rád, István" - kezdte a bús hangján.

"I need you, István," she started in her sorrowful voice.

István szíve összeszorult.

István's heart tightened.

A két világ között elveszett, a munka és a család között feszült kötélhúzásban próbált egyensúlyozni.

Lost between two worlds, in the tense tug-of-war between work and family, he tried to find balance.

Aznap úgy döntött, hogy korábban zárja a boltot.

That day he decided to close the shop early.

"Itt most átveszem" - szólt Katalin, ahogy észrevette István habozását.

"I'll take over here," said Katalin as she noticed István's hesitation.

"Nyugodtan menj, és segíts Juditnak."

"Go ahead and help Judit."

István hálásan bólintott, megérezve Katalin elhivatottságát és kitartását.

István nodded gratefully, sensing Katalin's dedication and perseverance.

Tudta, hogy rá számíthat.

He knew he could rely on her.

Amíg a pörkölőség egyre tele lett vendégekkel, Katalin ügyesen kezelte a helyzetet.

As the café became increasingly filled with guests, Katalin skillfully managed the situation.

István sietett Judithoz.

István hurried to Judit.

Együtt töltöttek egy délutánt, teával és hosszú beszélgetésekkel, ahol Judit végül megnyugodott.

They spent an afternoon together, with tea and long conversations, during which Judit finally calmed down.

István úgy érezte, segített neki megtalálni a szükséges érzelmi egyensúlyt.

István felt he had helped her find the necessary emotional balance.

A következő héten a pörkölő egész jól ment; Katalin meg is jegyezte, hogy a vendégek imádják az új ízeket.

The following week, the roastery went quite well; Katalin even noted that the guests loved the new flavors.

István hátulról figyelte, ahogy Katalin eladja az első zacskókat az új keverékből.

István watched from the back as Katalin sold the first bags of the new blend.

A vásárlók elismerő szavai és Katalin képesítése biztosította Istvánt.

The customers' words of appreciation and Katalin's competence reassured István.

István megtanulta, hogy néha másokra is támaszkodnia kell.

István learned that sometimes he too needs to rely on others.

A bizalom és a család iránti elköteleződés mindig segít áthidalni a nehézségeket.

Trust and commitment to family always help bridge difficulties.

Ahogy az őszi naplemente bearanyozta Budapest utcáit, István megnyugodva feltartotta fejét.

As the autumn sunset gilded the streets of Budapest, István held his head up high with a sense of peace.

Katalin mellett látta, hogy a pörkölő immár jó kezekben van, és ő maga is békében volt a döntéseivel.

Seeing Katalin next to him, he realized that the roasting café was now in good hands and he was at peace with his decisions.