Az ősz Budapest fölé borult sárga és vörös levelekkel.

Autumn spread over Budapest with yellow and red leaves.

A nagy, régi gyermekotthon ablakain az őszi napfény meleg sugarai átszűrődtek, vidámmá téve az amúgy szürke termeket.

The warm rays of the autumn sun filtered through the windows of the large, old children's home, brightening the otherwise gray rooms.

Bálint, a tizenkét éves fiú, az egyik ilyen ablaknál ült, gondolkodva bámulta a kint lehulló leveleket.

Bálint, the twelve-year-old boy, sat by one of these windows, thoughtfully watching the falling leaves outside.

Sok éve élt már itt, az árva gyermekek között, de a szíve mélyén mindig vágyott valami többre.

He had been living there among the orphaned children for many years, but deep down, he always longed for something more.

Zsófia, a kreatív és vidám önkéntes, szerette volna, ha a gyerekek kitekintenek a világra.

Zsófia, the creative and cheerful volunteer, wanted the children to have a glimpse of the world.

Ezért indított el egy levélcsere programot.

That’s why she started a letter exchange program.

Bálintnak tetszett az ötlet, de ugyanakkor félt is tőle.

Bálint liked the idea but feared it at the same time.

Mi van, ha az, akinek ír, nem érti meg őt?

What if the person he writes to doesn’t understand him?

Vagy talán el sem olvassa a levelét?

Or perhaps doesn’t even read his letter?

Egyik nap, gyűjtve minden bátorságát, Bálint leült az íróasztalhoz, és elővette a papírt.

One day, gathering all his courage, Bálint sat down at the desk and took out a piece of paper.

"Kedves Ismeretlen..." – kezdte bizonytalanul.

“Dear Stranger...” he began uncertainly.

De aztán írás közben megnyugodott.

But then, as he wrote, he calmed down.

Elmesélte, hogy milyen az élet a gyermekotthonban, leírta, hogy szeret könyvet olvasni és álmodozni arról, hogy egyszer egy szerető családban élhet.

He told what life was like in the children's home, described that he loved reading books and dreaming of one day living with a loving family.

Szavait őszinte vágy töltötte meg.

His words were filled with sincere longing.

Egy hét múlva egy kislányos kék boríték várta őt az asztalon.

A week later, a girlish blue envelope awaited him on the desk.

Kellemes remegéssel nyitotta ki, és olvasni kezdte.

He opened it with pleasant trembling and began to read.

A válasz az "idősebb Zsuzsanna" nevű nőtől érkezett.

The reply came from someone named "elder Zsuzsanna."

Zsuzsanna megköszönte Bálint nyitottságát, elmondta, hogy az őszinte szavai megérintették.

Zsuzsanna thanked Bálint for his openness and said that his sincere words touched her.

Biztatta őt, hogy soha ne adja fel álmait.

She encouraged him to never give up on his dreams.

Bálint szíve megtelt melegséggel.

Bálint's heart filled with warmth.

Soha nem gondolta volna, hogy valaki, akit nem is ismer, ilyen kedvesen válaszolhat.

He never thought that someone he didn’t even know could reply so kindly.

Aznap este, vacsora után, Bálint elmesélte Zsófiának az egészet.

That evening, after dinner, Bálint told Zsófia everything.

"Tudod, érzem, hogy valami megváltozott bennem" – mondta mosolyogva.

"You know, I feel like something has changed in me," he said with a smile.

Zsófia boldogan veregette meg a vállát.

Zsófia patted his shoulder happily.

Bálint most már tudta, hogy nem kell félni kinyitni a szívét.

Bálint now knew he didn't need to be afraid to open his heart.

Bár még nem talált családot, de a levelezés lehetőséget adott neki, hogy kapcsolódjon másokhoz.

Although he had not yet found a family, the correspondence offered him a chance to connect with others.

Úgy érezte, ez az első lépés volt egy új élet felé, ahol remélhette, hogy igazán otthonra talál.

He felt this was the first step towards a new life, where he hoped to truly find a home.

Az ősz, ami először csak egy újabb tavasztól távolodó évszak volt, most a változás és a remény ideje lett.

The autumn, which was just another season moving away from spring at first, now became a time of change and hope.