Balatoni ősz volt, a nap sugara megcsillant a víz felszínén, és a levelek zöldből sárgába, narancsba váltottak a környező dombokon.

It was an autumn at Balaton, the sun's rays glimmered on the surface of the water, and the leaves on the surrounding hills turned from green to yellow and orange.

Bence, a lelkes amatőr fotós, és Zsófi, a nyugdíjas tanár, mindketten élvezték az őszi tájat.

Bence, the enthusiastic amateur photographer, and Zsófi, the retired teacher, both enjoyed the autumn landscape.

Sétálgattak a part mentén, és közben megosztották egymással legújabb gondolataikat.

They strolled along the shore, sharing their latest thoughts with each other.

Bence mindenhol kereste a tökéletes pillanatot.

Bence searched everywhere for the perfect moment.

Fényképezőgépe körülbelül hússzor kattant, amíg Zsófi mesélt egy régi, kedves tanítványáról, aki mindig hozott neki egy vadvirágot az órákra.

His camera clicked about twenty times while Zsófi told a story about an old, dear student who always brought her a wildflower for the lessons.

Két nappal korábban volt a Világtanár Napja, és Zsófi kicsit nosztalgiázott.

Two days earlier had been World Teachers' Day, and Zsófi was feeling a bit nostalgic.

Kis idő múltán elhatározták, hogy azért mégis belevetik magukat egy kis vízi kalandba, és lenn sétáltak a kissé hűvös parton, ahol kikötötték a vízi biciklit.

After a while, they decided to embark on a little water adventure and walked down the slightly chilly shore where they had docked the pedal boat.

Zsófi örömmel beszélt a környező növényvilágról, minden bokornál megállva, hogy elmondja Bencének, mennyire különleges a magyar táj.

Zsófi enthusiastically spoke about the surrounding plant life, stopping at every bush to tell Bence how special the Hungarian landscape was.

Ahogy a nap lemenőben volt, Bence egyre izgatottabb lett.

As the sun was setting, Bence grew more and more excited.

Érezte, hogy most fogja megörökíteni a tökéletes naplementét, csak egy jobb helyet kellett találni hozzá, ahonnan ráláthat az egész Balatonra.

He felt that he was about to capture the perfect sunset, he just needed to find a better spot with a view over all of Balaton.

„Felmegyek a dombra, onnan jobb kilátás nyílik majd” – mondta.

"I'll go up the hill; there will be a better view" he said.

Zsófi bólogatott, belemerülve egy közeli cserje apró virágainak tanulmányozásába.

Zsófi nodded, engrossed in studying the tiny flowers of a nearby shrub.

Amíg Zsófi a botanikával foglalatoskodott, Bence gyorsan felkapaszkodott a dombra.

While Zsófi was occupied with botany, Bence quickly scrambled up the hill.

És akkor meglátta.

And then he saw it.

A vízi bicikli.

The pedal boat.

Lassan sodródott távol a parttól, mintha csak búcsút intene nekik a víz felől.

It was slowly drifting away from the shore, as if waving goodbye to them from the water.

Bence kiáltott Zsófinak.

Bence called out to Zsófi.

„Jaj, nézd, elúszik!

"Oh no, look, it's drifting away!"

” Mindketten nevetni kezdtek, mert a helyzet egyszerre volt nevetséges és izgalmas.

They both started laughing, as the situation was both absurd and exciting.

Futva indultak a part irányába, miközben Bence szüntelenül kattintotta tovább a fényképezőgépét, hogy megörökítse a kaland minden pillanatát.

They sprinted towards the shore, while Bence continued to relentlessly click his camera, capturing every moment of the adventure.

Ahogy odaértek, még épp időben sikerült elérniük a vízi biciklit.

As they reached it, they managed to get to the pedal boat just in time.

Zsófi ügyesen beugrott, Bence pedig, folytatva a nevetést, igyekezett felemelni a már kissé mozgalmasra sikeredett napot záró kalapját.

Zsófi skillfully jumped in, while Bence, continuing to laugh, tried to lift the mood a bit at the end of what had become a rather eventful day.

Végül a karcsú, színes csónakocskával visszatértek a part mellé.

Finally, with the slender, colorful little boat, they returned to the side of the shore.

A nap már tényleg lenyugvóban volt, az egek vörösbe borultak, mint egy óriási szőnyeg.

The sun was truly setting now, the skies turned red like a vast carpet.

Bence mosolyogva nézett Zsófi szemébe.

Bence smiled as he looked into Zsófi's eyes.

„Megtanultam, hogy a pillanatot nem mindig kell megörökíteni.

"I learned that you don't always have to capture the moment.

Néha egyszerűen csak át kell élni.

Sometimes you simply have to live it."

”Zsófi bólintott, és közösen figyelték, ahogy a nap vörös ívben leereszkedik a horizont mögött, megelégedve egy elfeledett, de emlékezetes balatoni nappal.

Zsófi nodded, and together they watched as the sun descended in a red arc behind the horizon, content with a forgotten but memorable day at Balaton.