Az őszi levelek zizegtek a szélben, miközben a diákok izgatottan gyülekeztek a park kapuinál.

The autumn leaves rustled in the wind as the students gathered excitedly at the park gates.

Az iskola kirándulást szervezett a város széle felé, a zárt lakóközösségben levő parkba.

The school organized a trip towards the edge of the city, to a park located within a gated community.

Áron, kezében egy nagy hátizsákkal, szélesen mosolygott.

Áron, with a large backpack in hand, smiled broadly.

"Rebeka, László, hallottátok a régi kísértetházról?" kérdezte élénken.

"Rebeka, László, have you heard about the old haunted house?" he asked eagerly.

Áron mindig is szerette a rémtörténeteket, de barátai figyelmeztették a valóságra.

Áron always loved ghost stories, but his friends reminded him of reality.

Rebeka, a csapat szkeptikusa, elhúzta a száját.

Rebeka, the skeptic of the group, pursed her lips.

"Ugyan Áron, kísértetházak nem léteznek."

"Come on Áron, haunted houses don't exist."

László, a történelem iránt érdeklődő csendes fiú, megszólalt.

László, a quiet boy with an interest in history, spoke up.

"Hallottam már róla. Azt mondják, régen itt lakott egy híres tudós."

"I've heard about it. They say a famous scientist used to live there."

Ahogy a csoport elindult a rendezett park felé, Áron fejében egy terv kezdett alakot ölteni.

As the group headed towards the well-kept park, a plan began to form in Áron's mind.

Meg akarta keresni az emlegetett házat, és bebizonyítani, hogy nem csak mese.

He wanted to find the mentioned house and prove it was not just a tale.

Ahogy elértek a park közepére, a tanárok és csoportvezetők kiosztották a tájékoztatókat.

When they reached the center of the park, the teachers and group leaders handed out the information leaflets.

"Ne hagyjátok el a kijelölt területet" - mondták határozottan.

"Do not leave the designated area," they stated firmly.

Áron azonban csak a kihívást hallotta.

Áron, however, only heard the challenge.

Reggel közepén Áron súgott Rebekának és Lászlónak.

In the middle of the morning, Áron whispered to Rebeka and László.

"Menjünk, nézzük meg azt a házat! Csak egy kis időre, senki sem veszi észre."

"Let's go see that house! Just for a little while, no one will notice."

Rebeka habozott, de Áron lelkesedése végül elérte őt.

Rebeka hesitated, but Áron's enthusiasm eventually reached her.

"Rendben, de ha bajba kerülünk, te leszel a hibás."

"Alright, but if we get in trouble, it will be your fault."

László kicsit aggódott az engedetlenség miatt, de a kíváncsiság erősebb volt.

László was a bit worried about the disobedience, but his curiosity was stronger.

"Nézzük meg gyorsan!"

"Let's check it out quickly!"

A park szélén, a magas fáktól elrejtve, megtalálták a házat.

At the edge of the park, hidden by tall trees, they found the house.

Egy régi kúriának tűnt, borostyán borította falai lenyűgözőek voltak.

It seemed like an old mansion, its ivy-covered walls were impressive.

Mindhárman lélegzetvisszafojtva nézték a tornyos épületet.

They all gazed at the towering building, holding their breath.

Ahogy közelebb merészkedtek, halk zajok törtek át a csendön.

As they dared to approach, faint noises broke the silence.

Rebeka megremegett.

Rebeka shivered.

“Ez csak a szél, ugye?”

"That's just the wind, right?"

Hirtelen egy férfi jelent meg az ajtó előtt, kezében seprűvel.

Suddenly, a man appeared in front of the door, holding a broom.

"Ti mit csináltok itt?" kérdezte a gondnok. Arcán halvány mosollyal folytatta.

"What are you doing here?" asked the caretaker, continuing with a faint smile on his face.

"Ez a ház valójában a város egyik legrégebbi épülete.

"This house is actually one of the oldest buildings in the city.

Sok érdekes történet kötődik hozzá."

Many interesting stories are attached to it."

Áron lelkesen kérdezett a ház történelméről, és a gondnok szívesen mesélt nekik.

Áron eagerly asked about the history of the house, and the caretaker gladly shared them with the kids.

Bár a kísértetekről szóló mesék nem bizonyultak igaznak, Áron elégedetten ment vissza a többiekhez.

Although the ghost stories did not prove to be true, Áron returned to the others satisfied.

Tudta, hogy barátainak kalandot szerzett, és a saját kíváncsiságát is kielégítette.

He knew he had provided his friends with an adventure and satisfied his own curiosity.

Visszatérve a csoporthoz, Rebeka mosolygott.

Returning to the group, Rebeka smiled.

“Jól van, talán mégis létezhetnek rejtélyek.”

"Alright, maybe mysteries can exist after all."

László, aki eddig visszafogott volt, izgatottan osztotta meg a többiekkel, amit tanultak.

László, who had been reserved until now, excitedly shared what they learned with the others.

Mindhárman sokat tanultak ezen az őszi napon, és a barátságuk is erősödött.

All three of them learned a lot on that autumn day, and their friendship also grew stronger.

A nap végére Áron gondolataiban már egy új történet formálódott, de most már tudta, hogy a valóság még érdekesebb lehet.

By the end of the day, a new story was already forming in Áron's mind, but now he knew that reality could be even more interesting.