A hideg téli szél belekapott Ágota hajába, miközben átlépte a Buda Vár bejáratát.

The cold winter wind tangled Ágota's hair as she stepped through the entrance of the Buda Vár.

Fentről halványan hallotta a Szent Mátyás-templom harangját, de a föld alatt már csak csend és sötétség várt rá.

From above, she faintly heard the bells of the Szent Mátyás-templom, but beneath the ground, only silence and darkness awaited her.

Ágota magabiztosan lépkedett előre, tudta, hogy a családja nem helyeselné, amit tesz, különösen László.

Ágota walked forward confidently, knowing her family wouldn't approve of what she was doing, especially László.

De ő elhatározta, hogy bebizonyítja: képes nagy dolgokra.

But she was determined to prove she was capable of great things.

A régi kőfalak között hideg volt, és a levegőt fura, földes illat lengte be.

Between the old stone walls, it was cold, and the air was filled with a strange, earthy scent.

A zseblámpája halványan pislákolt, az elemek már nem sokáig bírják.

Her flashlight flickered weakly; the batteries wouldn't last much longer.

Ágota előhúzta kesztyűjét, bekötötte vele egy sarokban a sálját.

Ágota pulled out her gloves and used one to tie a knot in a scarf at a corner.

Így jelölte meg, merre járt, nehogy eltévedjen.

This was how she marked her path, to avoid getting lost.

László és Zoltán közben fent keresgéltek.

Meanwhile, László and Zoltán were searching above.

Zoltán hangosan kiabált, László pedig aggodalmasan figyelte a környéket.

Zoltán was shouting loudly while László watched the area anxiously.

Tudták, hogy nem hagyhatják Ágotát egyedül, de a vár alatti alagúthálózat veszélyes volt, tele zsákutcákkal.

They knew they couldn't leave Ágota alone, but the network of tunnels beneath the castle was dangerous, full of dead ends.

Ágota előrébb merészkedett, mikor a fénye egy visszhangos üregbe botlott.

Ágota ventured further when her light stumbled upon an echoing chamber.

Egy pillanatra megállt, és újra hallotta a harangok hangját.

For a moment, she paused and heard the sound of the bells again.

“Ha most megtalálom, időben visszaérek,” gondolta.

"If I find it now, I'll get back in time," she thought.

Előre lépett, és egy halvány csillogást vett észre a földön.

She stepped forward and noticed a faint glimmer on the ground.

Régi, poros pénzérmék hevertek a sarokban.

Old, dusty coins lay in the corner.

Szíve dobogott az izgalomtól, ám a zseblámpa fénye teljesen kialudt.

Her heart pounded with excitement, but the flashlight's beam completely went out.

A sötét szinte teljesen magába zárta, de nem esett pánikba.

Darkness almost entirely enveloped her, but she didn't panic.

Ahogy csendben hallgatózott, meghallotta László és Zoltán halk zaját fölötte.

As she listened quietly, she heard the faint sounds of László and Zoltán above her.

A hangok felé tartva, lépésről lépésre haladt a kijárat felé, szívében a reménnyel, hogy még időben visszaérhet.

Moving toward the voices, she advanced step by step toward the exit, with hope in her heart that she could still make it back in time.

Végre a lámpák fénye előtűnt, és Ágota kilépett a hideg, szeles éjszakába.

Finally, the light of the lamps emerged, and Ágota stepped out into the cold, windy night.

Zoltán éppen nevét kiáltotta, amikor meglátta őt.

Zoltán was just calling her name when he saw her.

László odarohant, átölelte.

László ran over and hugged her.

"Hiányoltunk, aggódtunk érted," mondta László.

"We missed you, we were worried about you," László said.

Ágota mosolyogva mutatta a pénzérmét.

Ágota smiled, showing the coin.

"Megérte," mondta büszkén.

"It was worth it," she said proudly.

A család együtt indult vissza, és még éppen időben érkeztek meg a karácsonyi vacsorára.

The family headed back together and arrived just in time for the Christmas dinner.

Az este folyamán Ágota érezte, hogy a családja feszültsége oldódik.

Throughout the evening, Ágota felt the tension of her family easing.

Most már tudta, hogy a törődésből fakadó félelmeik szerették, és ő is igazán szerette őket.

She now knew that their fears stemmed from care, and she truly loved them too.

A meleg otthon és a nevető család látványa mindent megért.

The sight of a warm home and a laughing family made it all worthwhile.

Kalandjának köszönetképpen megerősödött a hitben, hogy a család támogatása a legnagyobb kincse.

Thanks to her adventure, she was strengthened in the belief that her family's support was her greatest treasure.