A Széchenyi Fürdő vastag falai mögött a téli hideg igazi varázslattal találkozott.

Behind the thick walls of the Széchenyi Fürdő, the winter cold met with true magic.

A fürdőben forró termálvizek gőzei keveredtek a beszűrődő napfény ragyogásával.

Inside the fürdő, steam from the hot thermal waters mingled with the brilliance of the filtering sunlight.

Zoltán mélyet sóhajtva ereszkedett bele az egyik medencébe.

Zoltán sighed deeply as he descended into one of the pools.

Általában rohanó mindennapjainak menedéke volt ez a hely.

This place was usually a refuge from his hectic daily life.

Ma is azért jött ide, hogy megszabaduljon a munkahelyi stressztől.

Today, he came here to escape work stress as well.

Anikó, egy fiatal nővér, ritka szabadnapját töltötte itt.

Anikó, a young nurse, was spending her rare day off here.

Élvezte a meleg vizet és a nyugodt légkört, ám szemével folyamatosan pásztázta a fürdőt.

She enjoyed the warm water and the peaceful atmosphere, yet she continuously scanned the fürdő with her eyes.

Szerette volna elengedni magát, de szinte reflexszerűen figyelte, nem szorul-e valaki segítségre.

She wanted to relax, but almost reflexively, she watched to see if anyone needed help.

Hirtelen látni vélte, hogy Zoltán megszédül a medencében.

Suddenly, she thought she saw Zoltán getting dizzy in the pool.

Zoltán arcán elhatalmasodott a bágyadtság, és még a távoli sarokból is érezni lehetett a zavartságát.

A drowsiness overtook Zoltán's face, and even from the distant corner, one could sense his confusion.

Anikó töprengett.

Anikó pondered.

Segítenie kellene?

Should she help?

Hiszen olyan ritkán adatik meg egy ilyen pihentető nap neki is.

After all, it was so rare that she had such a restful day too.

De amikor Zoltán újra megkapaszkodott a medence szélében, Anikó már nem tudott ellenállni segítő ösztönének.

But when Zoltán grabbed onto the edge of the pool again, Anikó couldn't resist her helping instinct any longer.

A medencéhez sietett.

She hurried to the pool.

"Jól érzi magát?

"Are you feeling okay?"

" kérdezte aggódó hangon.

she asked with a concerned voice.

Zoltán felnézett, és bár először zavartan próbálta elhárítani a segítséget, végül szédülése miatt mégis engedett.

Zoltán looked up, and although he initially tried to reject the help in confusion, he eventually yielded due to his dizziness.

Anikó támogatta őt a medence szélére, ahol leülhetett pihenni.

Anikó supported him to the edge of the pool, where he could sit and rest.

"Nagyon köszönöm," mondta Zoltán, amikor már jobban érezte magát.

"Thank you very much," Zoltán said once he felt better.

Anikó mosolyogva bólintott.

Anikó nodded with a smile.

"Nincs mit.

"You're welcome.

Fontos néha másokra is figyelni.

It's important to sometimes pay attention to others too."

"Együtt töltöttek még pár percet a medence mellett beszélgetve.

They spent a few more minutes together by the pool, talking.

Zoltán megtanulta, hogy néha el kell engednie a büszkeségét, és segítséget kérnie, amikor igazán szükséges.

Zoltán learned that sometimes he must let go of his pride and ask for help when he really needs it.

Anikó pedig rájött, hogy bár szüksége van pihenésre, a másokon való segítés is ugyanolyan megnyugtató tud lenni.

Anikó realized that while she needed rest, helping others could be just as comforting.

A nap végére mindketten elégedettek voltak.

By the end of the day, both were satisfied.

Az épület lassan megtelt estéli fénnyel, és a Széchenyi Fürdő újra csak egy különleges menedék maradt a világ gondjai elől.

The building slowly filled with evening light, and the Széchenyi Fürdő once again became a special refuge from the world's troubles.