Egy hideg februári délután volt.

It was a cold afternoon in February.

A Városligetben járva a fák kezdték hinteni első rügyeiket, ám a tóparton még vékony fagy uralkodott.

Walking in Városliget, the trees began to sprinkle their first buds, though a thin layer of frost still ruled the lakeside.

A Vajdahunyad Vára mesésen állt közöttük, csábító díszítéseivel Bálintot több fotóra inspirálva.

Vajdahunyad Vára stood magnificently among them, its enchanting decorations inspiring Bálint to take several photos.

Bálint elvarázsolva csodálta a kastély bonyolult részleteit, Eszter társaságában.

Bálint admired the intricate details of the castle, enchanted, in the company of Eszter.

Eszter mosolygott, és Bálint boldogan látta, hogy neki is tetszik a hely.

Eszter smiled, and Bálint was happily reassured that she, too, liked the place.

Azonban Eszter arca hirtelen élénkpiros lett, orra folyni kezdett.

However, Eszter's face suddenly turned bright red, and her nose began to run.

"Jaj, mit tegyünk?

"Oh no, what should we do?"

" kérdezte Bálint.

asked Bálint.

Eszter szeme világított, de nem a jó hangulattól, hanem a közelgő allergiás reakciótól.

Eszter's eyes were shining, but not from good cheer, rather from an impending allergic reaction.

Bálint szíve gyorsabban kezdett verni.

Bálint's heart started beating faster.

Tudta, hogy ez komoly.

He knew this was serious.

Eszter kezét fogva igyekezett megnyugtatni magát.

Holding Eszter's hand, he tried to calm himself.

Félt a vészhelyzetektől, de most muszáj volt megoldást találnia.

He was afraid of emergencies, but now he had to find a solution.

"Várj itt!

"Wait here!

Megkeresem a gyógyszertárat a közelben" – mondta.

I'll find a pharmacy nearby," he said.

A kulturális központ irányában talált egy nyitva lévő gyógyszertárat.

In the direction of the cultural center, he found an open pharmacy.

A szíve a fülében dobogott, ahogy belépett.

His heart thumped in his ears as he entered.

Tudta, hogy gyorsnak kell lennie.

He knew he had to be quick.

"Antihisztamin kéne" – mondta az eladónak, majd türelmetlenül várta, amíg az asszisztens elhozta a dobozt.

"I need antihistamines," he told the clerk, then impatiently waited while the assistant brought the box.

Fizetett, és már rohant is vissza Eszterhez.

He paid and rushed back to Eszter.

Eszter hálásan mosolygott, mikor visszaért.

Eszter smiled gratefully when he returned.

Gyorsan be is vette a gyógyszert.

She quickly took the medicine.

Néhány perc múlva már látszott rajta, hogy jobban érzi magát.

In a few minutes, she already seemed to feel better.

Bálint mosollyal és megkönnyebbüléssel figyelte, ahogy az arca visszanyeri természetes színét.

Bálint watched with a smile and relief as her face regained its natural color.

"Most már minden rendben van" – mondta Eszter kedvesen.

"Everything is fine now," Eszter said kindly.

"Sétáljunk egyet a tó körül!

"Let's take a walk around the lake!"

" Bálint, megkönnyebbülten és új tervek birtokában, boldogan fogta Eszter kezét, és elindultak.

Relieved and with new plans in hand, Bálint happily took Eszter's hand, and they set off.

Ahogy végigsétáltak a partszakaszon, Eszter hálásan nézett Bálint szemébe.

As they walked along the lakeside, Eszter looked gratefully into Bálint's eyes.

Nemcsak az építészet szépségeire, hanem Bálint bátorságára is emlékezni fog.

She would remember not only the beauty of the architecture but also Bálint's bravery.

Bálint pedig új magabiztossággal nézett jövőbe, érezve, hogy az Eszterrel való kapcsolatuk még erősebb lett.

And Bálint, with newfound confidence, looked towards the future, feeling that his relationship with Eszter had grown even stronger.